Üzlettulajdonosként szeretné tudni, hogy hány darabot kell eladnia, és mennyi bevételt kell generálnia ahhoz, hogy nullszaldós legyen. Ezeknek a számadatoknak az ismerete döntő fontosságú ahhoz, hogy meghatározhassa vállalkozása pénzügyi helyzetét, és megalapozott döntéseket hozhasson az árképzéssel, a termeléssel és a marketingstratégiákkal kapcsolatban. Ebben a cikkben végigvezetjük Önt az egységek és a bevételek éves nullszaldójának kiszámításának lépésein.
1. lépés: Határozza meg az állandó költségeit
Mielőtt kiszámíthatná a nullszaldót, ismernie kell az állandó költségeit. Az állandó költségek azok a kiadások, amelyek állandóak maradnak, függetlenül az Ön által előállított vagy eladott egységek számától. Az állandó költségek közé tartozik például a bérleti díj, a bérek, a biztosítás és a közüzemi költségek. Adja össze az év összes fix költségét.
2. lépés: Számítsa ki az egységenkénti változó költségeit
A változó költségek azok a kiadások, amelyek az előállított vagy eladott egységek számával nőnek vagy csökkennek. A változó költségek közé tartoznak például a nyersanyagok, a munkaerő és a szállítás. Az egységenkénti változó költségek kiszámításához ossza el az év összes változó költségét az Ön által gyártott vagy gyártani tervezett egységek számával.
3. lépés: Határozza meg az egységenkénti eladási árat
Az egységenkénti eladási ár az az összeg, amelyet a vevőknek minden egyes eladott egységért felszámít. Az egységenkénti eladási ár meghatározásához vegye figyelembe a költségeit, a versenytársakat és a piaci keresletet. Olyan árat szeretne meghatározni, amely fedezi a költségeit és nyereséget termel, miközben versenyképes marad az iparágában.
4. lépés: Számítsa ki az egységenkénti fedezeti fedezetet
Az egységenkénti fedezeti fedezet az egységenkénti eladási ár és az egységenkénti változó költség közötti különbség. Ez a szám azt az összeget jelenti, amely a változó költségek fedezése után megmarad, hogy hozzájáruljon az állandó költségekhez és a nyereséghez. Az egységenkénti fedezeti hozzájárulás kiszámításához vonja le az egységenkénti változó költséget az egységenkénti eladási árból.
5. lépés: Határozza meg a nullszaldópontot
A nullszaldópont az a darabszám, amelyet el kell adnia ahhoz, hogy fedezze az állandó költségeket és nullszaldót érjen el. A nullszaldópont kiszámításához ossza el az állandó költségeit az egységenkénti fedezeti hozzájárulással. Az így kapott szám azt a minimális darabszámot jelenti, amelyet el kell adnia ahhoz, hogy fedezze költségeit és nullszaldós legyen.
6. lépés: Határozza meg a bevételek nullszaldópontját
A bevételek nullszaldópontja az a bevétel, amelyet meg kell termelnie ahhoz, hogy fedezze az állandó költségeket és nullszaldót érjen el. A bevételi nullapont kiszámításához szorozza meg a nullapontot az egységenkénti eladási árral. Az így kapott szám azt a minimális bevételt jelenti, amelyet a költségek fedezéséhez és a nullszaldó eléréséhez meg kell termelnie.
Összefoglalva, az egységek és a bevételek éves nullszaldójának kiszámítása alapvető lépés a vállalkozás pénzügyeinek kezelésében. Az állandó költségek, az egységenkénti változó költségek, az egységenkénti eladási ár, az egységenkénti fedezeti hozzájárulás, a nullszaldópont és a bevétel nullszaldópontjának meghatározásával megalapozott döntéseket hozhat az árképzési, termelési és marketingstratégiákról a nyereség maximalizálása és a hosszú távú siker elérése érdekében.
A nullszaldó eléréséhez szükséges éves bevétel meghatározásához ki kell számolnia a vállalkozás működtetésének teljes költségét, majd ezt el kell osztania a bruttó haszonkulcs százalékával.
Először is ki kell számolnia az összes fix költséget, vagyis azokat a kiadásokat, amelyek nem változnak az értékesítési volumen változásával. Az állandó költségek közé tartozik például a bérleti díj, a fizetések és a biztosítás.
Ezután ki kell számolnia a változó költségeket, azaz azokat a kiadásokat, amelyek az értékesítési volumen változásával változnak. A változó költségek közé tartoznak például az eladott áruk költsége és az értékesítési jutalékok.
Miután kiszámította az állandó és változó költségeket, összeadhatja őket, hogy megkapja a vállalkozás működtetésének teljes költségét.
Ezután ki kell számolnia a bruttó haszonkulcs százalékos arányát, amely az eladott áruk költségének levonása után fennmaradó bevétel százalékos aránya. A bruttó haszonkulcs százalékos arányának kiszámításához vonja le az eladott áruk költségét a teljes bevételből, majd az eredményt ossza el a teljes bevételével.
Végül, a nullszaldó eléréséhez szükséges éves bevétel kiszámításához ossza el a vállalkozás működtetésének teljes költségét a bruttó haszonkulcs százalékával.
Például, ha az összes fix költség 50 000 $, az összes változó költség 100 000 $, és a bruttó haszonkulcs százalékos aránya 40%, akkor a következőképpen számolja ki a nullszaldó eléréséhez szükséges éves bevételét:
A vállalkozás működtetésének teljes költsége = 50 000 $ + 100 000 $ = 150 000 $
Bruttó haszonkulcs százalék = (árbevétel – eladott áruk költsége)/árbevétel = (1 – 100 000 $/árbevétel) = 40%
A nullszaldó eléréséhez szükséges éves bevétel = 150 000 $/40% = 375 000 $
A számvitelben és a könyvelésben a nullszaldópont az az árbevételi szint, amelynél a vállalat sem nyereséget, sem veszteséget nem termel. A nullszaldó kiszámítására három módszer létezik:
1. Az egyenletmódszer: Ez a módszer az alapvető számviteli egyenleten alapul, amely kimondja, hogy az eszközök egyenlőek a kötelezettségek és a saját tőke összegével. Az egyenletmódszer úgy számítja ki a nullszaldópontot, hogy az összes állandó költséget elosztja az egységnyi eladási ár és az egységnyi változó költség különbségével. Az egyenletmódszer képlete a következő:
A nullszaldópont = Összes állandó költség / (egységnyi eladási ár – egységnyi változó költség)
2. A nullszaldópont = Összes állandó költség / (egységnyi eladási ár – egységnyi változó költség)
. A hozzájárulási árrés módszere: Ez a módszer a nullszaldópontot az egységenkénti fedezeti hozzájárulás meghatározásával számítja ki, amely az egységnyi eladási ár és az egységnyi változó költség különbsége. A fedezeti hozzájárulás azt a bevételt jelenti, amely hozzájárul az állandó költségek fedezéséhez és végül nyereséget termel. A fedezeti hozzájárulás módszerének képlete a következő:
A nullpont = Összes állandó költség / Egységenkénti fedezeti hozzájárulás
3. A grafikus módszer: Ez a módszer az összköltség és az összbevétel vonalak grafikonon történő ábrázolását jelenti a nullszaldópont meghatározásához. A nullpont az a pont, ahol az összbevétel vonal metszi az összköltség vonalat. A grafikus módszer hasznos a költségek, a bevételek és a nyereség közötti kapcsolat szemléltetésére.
Összefoglalva, a számvitelben és a könyvelésben a nullszaldó kiszámításának három módszere az egyenletmódszer, a fedezeti hozzájárulás módszere és a grafikus módszer. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei, és a konkrét helyzettől és a rendelkezésre álló adatoktól függően használhatók.