A készletek minden üzleti tevékenység alapvető fontosságú elemei. Ez az éltető erő, amely táplálja a vállalat azon képességét, hogy árukat és szolgáltatásokat nyújtson ügyfeleinek. Ezért elengedhetetlen, hogy egy vállalat hatékonyan kezelje készletszintjeit, hogy biztosítsa a működés zavartalan folyamatát. Sajnos nem minden készlet kerül időben értékesítésre, és egyesek elavulttá válhatnak. Ez kihívást jelent a vállalat számviteli részlege számára, mivel a készletek értékét pontosan kell rögzíteni a pénzügyi kimutatásokban, hogy megfeleljen az általánosan elfogadott számviteli elveknek (GAAP). Ebben a cikkben az elavult készletek számviteli módszereit tárgyaljuk a GAAP szabványok szerint.
A GAAP szerint az elavult készletek elszámolására két módszer létezik: az alacsonyabb bekerülési érték vagy piaci érték (LCM) módszer és az egyedi azonosítási módszer. Az LCM-módszer a készlet bekerülési értékének és nettó realizálható értékének összehasonlítását jelenti. A nettó realizálható érték a készlet becsült eladási ára, csökkentve az értékesítési költségekkel. Ha a készlet bekerülési értéke meghaladja annak nettó realizálható értékét, a készletet az alacsonyabb értékre írják le. Az egyedi azonosítási módszert akkor alkalmazzák, ha a vállalat minden egyes készlettétel bekerülési értékét azonosítani tudja. E módszer szerint az elavult készleteket a becsült nettó realizálható értékükre írják le.
A készletek nettó realizálható értékének meghatározásakor a vállalatnak több tényezőt kell figyelembe vennie. Ezek a tényezők közé tartozik a készlet iránti aktuális piaci kereslet, a készlet értékesítésének költsége, valamint minden olyan egyéb tényező, amely befolyásolhatja a készlet értékét. Például, ha egy vállalat olyan terméket állít elő, amelyre már nincs kereslet, vagy amely elavult, a készlet nettó realizálható értéke alacsonyabb lesz, mint az előállítási költség.
A vállalat számára alapvető fontosságú az elavult készletek pontos elszámolása annak érdekében, hogy a pénzügyi kimutatások ne legyenek túlértékeltek. A készletek értékének túlbecslése túlzott nyereséget eredményezhet, ami félrevezetheti a befektetőket és a hitelezőket. Emellett a túlértékelt készletszintek az erőforrások nem hatékony felhasználásához vezethetnek, mivel a vállalatok továbbra is gyárthatnak olyan árukat, amelyekre már nincs kereslet.
Összefoglalva, az elavult készletek megfelelő elszámolása döntő fontosságú a vállalat pénzügyi egészsége szempontjából. Az LCM vagy az egyedi azonosítási módszer alkalmazásával a vállalat pontosan jelentheti készleteinek értékét, és elkerülheti a nyereség túlértékelését. Fontos, hogy a vállalatok rendszeresen felülvizsgálják készletszintjeiket, hogy azonosítsák az elavult készleteket, és a megfelelő számviteli módszert alkalmazzák a készletek értékének leírására. Ezzel a vállalatok maximalizálhatják a nyereséget és pénzügyileg stabilak maradhatnak.
A GAAP (általánosan elfogadott számviteli elvek) előírja, hogy a készleteket a bekerülési érték vagy a piaci érték közül az alacsonyabb értéken kell értékelni. Ha a készlet piaci értéke a bekerülési érték alá csökken, a készletet le kell írni a piaci értékére, amit leírásnak nevezünk.
A GAAP szerint a készletek leírásának különböző módszerei vannak, és az alkalmazott módszer a készlet típusától és a vállalat számviteli politikájától függ.
A készletek leírására használt két leggyakoribb módszer a specifikus azonosítás és az alacsonyabb bekerülési érték vagy piaci érték (LCM) módszer.
Az egyedi azonosítási módszer szerint a készlet minden egyes tételét egyedileg azonosítják és értékelik. Amikor egy adott tétel piaci értéke a bekerülési érték alá csökken, a tételt a piaci értékére írják le.
Az LCM módszer szerint a készletet a bekerülési értéken vagy a piaci értéken értékelik, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb. Ha a készlet piaci értéke a bekerülési érték alá csökken, a készletet a piaci értékére írják le.
A készlet leírását a vállalat pénzügyi kimutatásaiban a készletszámla csökkentéseként és az eladott áruk bekerülési értéke számlájának növeléseként könyvelik. A leírás összege a készlet eredeti bekerülési értéke és piaci értéke közötti különbségen alapul.
Érdemes megjegyezni, hogy a készletek leírásának adóvonzata lehet, és a vállalatoknak figyelembe kell venniük a készletek leírására vonatkozó adószabályokat. A GAAP előírja továbbá, hogy a vállalatoknak közzé kell tenniük a készletértékelési módszereiket és az azokban bekövetkezett változásokat a pénzügyi kimutatásaikban.
Az elavult készlet olyan tételekre vonatkozik, amelyek elavulttá, sérültté váltak, vagy amelyekre a vevők már nem tartanak igényt. Fontos, hogy megfelelően kezelje az elavult készletet, hogy elkerülje a raktárterület zsúfoltságát, az erőforrások pazarlását és a vállalkozás jövedelmezőségének csökkenését.
Íme néhány lépés, amelyet megtehet az elavult készletek kezelése érdekében:
1. Határozza meg az elavult készleteket: Az első lépés a már nem használható készletek azonosítása. Ezt megteheti az értékesítési adatok áttekintésével, a vevőkkel vagy beszállítókkal való beszélgetéssel és a készlet átvizsgálásával.
2. Határozza meg az elavulás okát: Határozza meg, hogy a készlet miért nem hasznosul többé. Sérült, lejárt vagy egyszerűen csak elavult? Ez segít eldönteni, hogy mit tegyen a készlettel.
3. Határozzon meg egy selejtezési politikát: Határozza meg, hogyan fogja megsemmisíteni az elavult készletet. Megpróbálja majd kedvezményesen eladni, jótékonysági szervezetnek adományozza, újrahasznosítja, vagy hulladékként ártalmatlanítja? Ez a leltár jellegétől és a vállalat politikájától függ.
4. Állítsa be a számviteli nyilvántartásokat: Miután megállapította, hogy a készlet elavult, ki kell igazítania a számviteli nyilvántartását. Ez azt jelenti, hogy a készletet ki kell írni a mérlegből, és csökkenteni kell a készletszámlát az eredménykimutatásban.
5. Tegyen lépéseket a jövőbeli elavulás megelőzésére: A jövőbeli elavulás megelőzése érdekében olyan készletgazdálkodási gyakorlatokat alkalmazhat, mint a készletszintek figyelemmel kísérése, a kereslet előrejelzése és a készletszintek megfelelő kiigazítása. Együttműködhet a beszállítókkal is, hogy biztosítsa, hogy a legújabb termékeket és anyagokat kapja.
Összefoglalva, az elavult készletek kezelése magában foglalja a készletek azonosítását, az elavulás okának meghatározását, a selejtezési politika meghatározását, a számviteli nyilvántartások kiigazítását és a jövőbeli elavulás megelőzésére irányuló lépések megtételét. Az elavult készletek hatékony kezelésével helyet szabadíthat fel, csökkentheti a költségeket és javíthatja vállalkozása jövedelmezőségét.