Az előléptetések a munkavállaló karrierépítésének lényeges részét képezik, és sok munkavállaló nagyon várja és áhítja őket. A szervezetek különböző módon választják ki a dolgozókat az előléptetésekre, vagy az érdemeken alapuló előléptetések vagy a szolgálati időn alapuló előléptetések révén. Az érdemalapú előléptetés azt jelenti, hogy az alkalmazottakat teljesítményük, képességeik és eredményeik alapján léptetik elő, míg a szolgálati időn alapuló előléptetés azt jelenti, hogy az alkalmazottakat a szervezeten belüli szolgálati idejük alapján léptetik elő. Ez a cikk az érdemalapú előléptetés és a szolgálati időn alapuló előléptetés hatásait tárgyalja.
Az érdemalapú előléptetés igazságos és objektív módja az előléptetések meghatározásának. Azon az elven alapul, hogy azokat az alkalmazottakat, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a feladataikban és jelentősen hozzájárulnak a szervezet sikeréhez, előléptetéssel kell jutalmazni. Az érdemalapú előléptetéssel előléptetett alkalmazottak motiváltak arra, hogy keményebben dolgozzanak, fejlesszék képességeiket és jobb eredményeket érjenek el. Ez egészséges versenyt teremt a munkavállalók között, ami végső soron a szervezet javát szolgálja.
Másrészről viszont a szolgálati időn alapuló előléptetés önelégültséghez és a motiváció hiányához vezethet. A munkavállalók úgy érezhetik, hogy jogosultak az előléptetésre pusztán azért, mert már régóta a szervezetnél vannak, függetlenül a teljesítményüktől. Ez a munkavállalók motiválatlanságához vezet, ami árthat a szervezet teljesítményének, mivel a munkavállalók esetleg nem dolgoznak olyan keményen, mint kellene. Továbbá a szolgálati időn alapuló előléptetés olyan alkalmazottak előléptetéséhez vezethet, akik esetleg nem rendelkeznek az új szerepkör betöltéséhez szükséges készségekkel vagy képzettséggel, ami káros lehet a szervezetre nézve.
Az érdemalapú előléptetés a szervezet számára is előnyös, mivel biztosítja, hogy a legjobb alkalmazottak kerüljenek vezetői pozícióba. A vezetők kritikus szerepet játszanak a szervezet sikerében, és ha a megfelelő emberek vannak vezetői pozíciókban, az jelentős különbséget jelenthet. Az érdemalapú előléptetés biztosítja, hogy a szervezet a legképzettebb és legképzettebb vezetőkkel rendelkezzen, ami jobb döntéshozatalt, jobb teljesítményt és nagyobb munkavállalói elégedettséget eredményezhet.
Összefoglalva, bár mind az érdemalapú előléptetésnek, mind a szolgálati időn alapuló előléptetésnek megvannak az előnyei és hátrányai, hosszú távon az előbbi a jobb megoldás. Az érdemeken alapuló előléptetés biztosítja, hogy a legjobb alkalmazottakat léptetik elő, egészséges versenyt teremt az alkalmazottak között, és motiválja az alkalmazottakat, hogy keményebben dolgozzanak és jobb eredményeket érjenek el. Ez végső soron a szervezet javát szolgálja, és biztosítja annak hosszú távú sikerét.
Amikor a munkavállalók előléptetéséről van szó, a vállalatok általában két fő kritériumot használnak: a szolgálati időt és a teljesítményt. A szolgálati idő arra utal, hogy a munkavállaló mennyi ideje dolgozik a vállalatnál. A teljesítmény viszont arra utal, hogy a munkavállaló mennyire jól végzi a munkaköri feladatait.
Mind a szolgálati időnek, mind a teljesítménynek megvannak a maga előnyei és hátrányai, amikor a munkavállalók előléptetéséről van szó. A szolgálati időn alapuló előléptetéseket gyakran úgy tekintik, mint a hűség és a vállalat iránti elkötelezettség jutalmazásának módját. Segíthetnek a vállalaton belüli stabilitás és kiszámíthatóság érzetének megteremtésében is, mivel a munkavállalók tudják, hogy jutalmat kapnak azért, ha hosszú ideig a vállalatnál maradnak.
A szolgálati időn alapuló előléptetések azonban igazságtalannak is tekinthetők azokkal az alkalmazottakkal szemben, akik rövidebb ideje vannak a vállalatnál, de esetleg képzettebbek vagy tehetségesebbek, mint a rangidős kollégáik. Ez a munkavállalók körében nehezteléshez és demotivációhoz vezethet, ami végső soron árthat a vállalat általános teljesítményének.
Ezzel szemben a teljesítményalapú előléptetésekkel meg lehet jutalmazni azokat az alkalmazottakat, akik valóban kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a munkájukban. Ezek az előléptetések segíthetnek motiválni a munkavállalókat, hogy keményebben dolgozzanak, és munkájukban kiválóságra törekedjenek. Segíthetnek annak biztosításában is, hogy a vállalat a legtehetségesebb és legképzettebb munkavállalóit léptesse elő, ami végső soron a vállalat általános teljesítményének javára válhat.
A teljesítményalapú előléptetéseket azonban nehéz lehet igazságosan végrehajtani. A munkavállalók teljesítményének értékelése szubjektív lehet, és előfordulhatnak nézeteltérések, vagy akár a kivételezés vagy elfogultság vádja is.
Végső soron a munkavállalók előléptetésének legjobb megközelítése a vállalat konkrét igényeitől és céljaitól függ. Egyes vállalatok mindenekelőtt a stabilitást és a lojalitást értékelhetik, míg mások a tehetséget és a teljesítményt helyezhetik előtérbe. Fontos, hogy a vállalatok gondosan értékeljék és kiegyensúlyozzák ezeket a tényezőket, amikor az előléptetésekről döntenek.
Nem, az előléptetésnek nem szabad kizárólag a szolgálati időn alapulnia. Bár a szolgálati idő lehet egy olyan tényező, amelyet figyelembe kell venni az előléptetési döntések meghozatalakor, nem szabad, hogy ez legyen az egyetlen tényező.
Az előléptetési döntéseknek számos tényezőn kell alapulniuk, beleértve a munkateljesítményt, a készségeket és képességeket, a növekedési és fejlődési lehetőségeket, valamint a szervezeti célokkal és értékekkel való összhangot. A szolgálati idő önmagában nem feltétlenül tükrözi ezeket a tényezőket, és nem mindig megbízható mutatója annak, hogy az egyén képes-e magasabb szintű feladatokat ellátni.
Fontos, hogy a szervezetek világos kritériumokat határozzanak meg az előléptetési döntésekhez, és biztosítsák, hogy ezeket a kritériumokat következetesen alkalmazzák minden alkalmazottra. Ez elősegítheti az előléptetési folyamat méltányosságát és átláthatóságát, és hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a legképzettebb személyeket léptessék elő.
Általánosságban elmondható, hogy bár az előléptetési döntéseknél figyelembe vehető a szolgálati idő, nem szabad, hogy ez legyen a meghatározó tényező. Egy holisztikusabb megközelítés, amely számos tényezőt figyelembe vesz, valószínűleg hatékonyabb és igazságosabb előléptetési döntésekhez vezet.