Az értékpapírok vásárlásában vagy eladásában érdekelt befektetőknek ismerniük kell az ilyen tranzakciók könyvelésének folyamatát. Két fontos fogalom, amellyel a befektetőknek tisztában kell lenniük az értékpapírügyletek könyvelése során, a kereskedési dátum és az elszámolási dátum. A GAAP szerinti számvitelben ez a két dátum döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy bizonyos ügyletek mikor kerülnek kimutatásra a pénzügyi kimutatásokban.
Az ügyletkötés napja az a nap, amikor a vevő és az eladó megállapodnak az ügylet feltételeiről. Ez az a nap, amikor a megbízás leadásra és teljesítésre kerül. Másrészt az elszámolás napja az a nap, amikor a vevő fizet az értékpapírokért, és az eladó átadja azokat. Más szóval az elszámolás napja az, amikor a pénzeszközök és az értékpapírok tényleges átutalása megtörténik.
A GAAP szerinti számvitelben az ügyletkötés napját használják annak meghatározására, hogy egy ügyletet mikor jelenítenek meg a pénzügyi kimutatásokban. Ez azt jelenti, hogy az ügyletet a teljesítés napján könyvelik, függetlenül attól, hogy a teljesítés időpontja mikor következik be. Ezt nevezik eredményszemléletű elszámolásnak. Például, ha egy befektető 100 részvényt vásárol január 1-jén, és a teljesítés időpontja január 3., akkor a tranzakciót január 1-jén könyvelik.
Az elszámolás időpontja azonban fontos annak meghatározásában, hogy a pénzeszköz és az értékpapírok mikor jelennek meg a mérlegben. Az ügylet során kifizetett vagy kapott készpénzt az elszámolás napján, míg az értékpapírokat a kereskedés napján könyvelik. Ez azt jelenti, hogy a készpénz és az értékpapírok különböző időpontokban kerülhetnek nyilvántartásba, attól függően, hogy mikor történik az elszámolás.
A befektetők számára fontos, hogy megértsék a kereskedési és az elszámolási nap közötti különbséget annak érdekében, hogy pontosan elszámolhassák értékpapírügyleteiket. Azzal, hogy a befektetők tudják, mikor kerül sor egy ügylet elszámolására, illetve mikor kerül sor a készpénz és az értékpapírok nyilvántartására, biztosíthatják, hogy pénzügyi kimutatásaik pontosak és megfelelnek a GAAP számviteli standardoknak.
Összefoglalva, a kereskedés időpontja és az elszámolás időpontja két fontos fogalom a GAAP szerinti számvitelben, amelyet a befektetőknek ismerniük kell. Míg az ügyletkötés dátuma határozza meg, hogy mikor kerül elszámolásra egy ügylet, addig a teljesítés dátuma fontos annak meghatározásában, hogy a pénzeszköz és az értékpapírok mikor kerülnek a mérlegbe. E fogalmak megértésével a befektetők biztosíthatják, hogy pénzügyi kimutatásaik pontosak legyenek és megfeleljenek a GAAP számviteli standardoknak.
Az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) megkövetelik, hogy a pénzügyi tranzakciókat a bekövetkezésük napján rögzítsék. Ez azt jelenti, hogy a tranzakció tényleges dátumát kell használni a számviteli rendszerben történő rögzítés dátumaként.
Például, ha egy vállalat január 15-én vásárol készletet, a tranzakciót január 15-én kell rögzíteni, függetlenül attól, hogy a számla mikor érkezik meg vagy mikor kerül kifizetésre. Ez biztosítja, hogy a pénzügyi kimutatások pontosan tükrözzék a tranzakciók időzítését, és pontos képet adjanak a vállalat pénzügyi helyzetéről.
A GAAP azt is előírja, hogy a tranzakciókat az eredményszemléletű számvitel alapján kell elszámolni, ami azt jelenti, hogy a bevételeket és a ráfordításokat akkor kell elszámolni, amikor azok keletkeznek vagy felmerülnek, függetlenül attól, hogy mikor érkezik vagy fizetik ki a készpénzt. Ez még inkább hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tranzakciókat a felmerülésük időpontjában rögzítsék, mivel ez biztosítja, hogy a pénzügyi kimutatások tükrözzék a vállalat működésének gazdasági valóságát.
A számvitelben az elszámolást jellemzően egy kötelezettség csökkentéseként rögzítik a mérlegben. A kötelezettség a vállalatnak egy másik féllel, például egy hitelezővel vagy vevővel szemben fennálló tartozása vagy kötelezettsége. Az egyezség megkötésekor a vállalat megállapodhat abban, hogy egy bizonyos pénzösszeget fizet a másik félnek a tartozás vagy kötelezettség kiegyenlítése érdekében.
Az egyezség konkrét számviteli kezelése az egyezség jellegétől és a megállapodás feltételeitől függ. Általánosságban a következő lépéseket lehet megtenni az egyezség elszámolásához:
1. Azonosítsa a rendezésre kerülő kötelezettséget. Ez magában foglalhatja a társaság pénzügyi kimutatásainak és egyéb releváns dokumentumainak áttekintését a kötelezettség összegének és jellegének meghatározása érdekében.
2. Határozza meg az egyezség feltételeit. Ez magában foglalhatja a másik féllel való tárgyalást és az egyezségi megállapodás felülvizsgálatát a kifizetések összegének és ütemezésének meghatározása érdekében.
3. Rögzítse az egyezséget a kötelezettség csökkentéseként. Ez magában foglalhatja egy olyan naplóbejegyzés létrehozását, amely megterheli a kötelezettségszámlát és jóváír egy másik számlát, például a készpénzt vagy egy elszámolási költségszámlát.
4. Szükség szerint igazítsa ki az egyéb számlákat. Az elszámolás jellegétől függően előfordulhat, hogy más számlákat is ki kell igazítani, hogy tükrözze a vállalat pénzügyi helyzetére gyakorolt hatást. Például, ha az elszámolás készpénz kifizetésével jár, a társaság pénzforgalmi számláját csökkenteni kell a kifizetés összegével.
5. Tüntesse fel az elszámolást a pénzügyi kimutatásokban. A társaságnak esetleg közzé kell tennie az elszámolást a pénzügyi kimutatásokban, például a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzésekben vagy a mérlegben külön tételként.
Összességében az egyezség számviteli kezelése a megállapodás konkrét körülményeitől és feltételeitől függ. Fontos, hogy a vállalatok gondosan dokumentálják és rögzítsék az elszámolásokat a pontos pénzügyi beszámolás és a számviteli standardoknak való megfelelés biztosítása érdekében.