Az Egyesült Államokban két fő számviteli standardot alkalmaznak a biztosítótársaságok pénzügyi beszámolásában: A jogszabályban előírt számviteli alapelvek (Statutory Accounting Principles, SAP) és az általánosan elfogadott számviteli alapelvek (Generally Accepted Accounting Principles, GAAP). Bár mindkettő iránymutatást ad a pénzügyi beszámoláshoz, megközelítésükben és követelményeikben különböznek egymástól. E különbségek megértése kulcsfontosságú a biztosítók számára a pénzügyi teljesítményük pontos bemutatásához és a szabályozási követelményeknek való megfeleléshez.
A jogszabályban előírt számviteli alapelvek kifejezetten a biztosítási ágazat számára készültek, és az állami biztosítási hivatalok írják elő őket. Az SAP a fizetőképességre összpontosít, biztosítva, hogy a biztosítótársaságok elegendő tartalékkal rendelkezzenek a biztosítottakkal szembeni kötelezettségeik fedezésére. Mint ilyen, az SAP megköveteli a biztosítóktól, hogy a GAAP-nál konzervatívabb alapon számoljanak be pénzügyi jelentéseikről. Például az SAP szerint a befektetéseket bekerülési értéken vagy alacsonyabb piaci értéken kell értékelni, míg a GAAP lehetővé teszi a valós piaci érték használatát. Ezen túlmenően az SAP különleges tartalékokat ír elő a ki nem fizetett kárigényekre és a biztosítottak osztalékára, míg a GAAP nem tartalmaz ilyen követelményeket.
Másrészt a GAAP egy szélesebb körű számviteli standardok összessége, amelyet az Egyesült Államokban minden típusú vállalat használ. A GAAP arra összpontosít, hogy pontosabb képet adjon egy vállalat pénzügyi teljesítményéről, és ne csak a fizetőképességéről. Mint ilyen, a GAAP nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a számviteli gyakorlatokban, mint például a valós piaci érték használata a befektetéseknél és a bevételek elszámolásának alapvetőbb megközelítése.
Bár az SAP és a GAAP eltérő megközelítést alkalmaz, a biztosítóknak gyakran mindkét standardnak meg kell felelniük. A biztosítóknak külön pénzügyi kimutatásokat kell készíteniük az állami biztosítási hivatalok számára az SAP alkalmazásával, miközben a befektetők és más érdekelt felek számára a GAAP alkalmazásával kell pénzügyi kimutatásokat készíteniük. Ez további költségeket és bonyolultságot eredményezhet a biztosítók számára, mivel külön számviteli rendszereket kell fenntartaniuk, és biztosítaniuk kell a két szabványnak való megfelelést.
E különbségek ellenére mind az SAP, mind a GAAP ugyanaz az átfogó cél, a pontos pénzügyi beszámolás biztosítása. A biztosítóknak gondosan el kell igazodniuk a két szabvány közötti különbségek között, hogy biztosítsák a szabályozási követelményeknek való megfelelést és az érdekeltek számára átlátható pénzügyi információk nyújtását. Az egyes standardok egyedi követelményeinek megértésével a biztosítók hatékonyan tudnak beszámolni pénzügyi teljesítményükről és fenntartani fizetőképességüket.
A biztosítási törvény szerinti számvitel azon számviteli elvek és pénzügyi beszámolási követelmények összességét jelenti, amelyeket a biztosítótársaságoknak követniük kell ahhoz, hogy megfeleljenek az állami biztosítási szabályozásoknak. E szabályozások célja annak biztosítása, hogy a biztosítótársaságok pénzügyileg stabilak legyenek, és képesek legyenek teljesíteni a biztosítottakkal szembeni kötelezettségeiket.
A biztosítótársaságok számviteli standardjait a Biztosítási Biztosok Országos Szövetsége (National Association of Insurance Commissioners, NAIC) határozza meg, és a jogszabályban előírt számviteli alapelvek (Statutory Accounting Principles, SAP) néven ismert. Ezek az elvek eltérnek az általánosan elfogadott számviteli elvektől (GAAP), amelyeket a legtöbb más típusú vállalkozás használ.
A SAP szerint a biztosítótársaságoknak a biztosítási ágazatra jellemző formátumban kell beszámolniuk pénzügyi kimutatásaikról. Ez magában foglalja a biztosítási díjak, tartalékok és a kárigényekkel kapcsolatos veszteségek elszámolását. Az SAP célja, hogy a biztosítótársaságok következetes és átlátható módon számoljanak be pénzügyi teljesítményükről a szabályozó hatóságok és más érdekelt felek számára.
A pénzügyi beszámoláson kívül a biztosítótársaságokat az állami biztosítási hivatalok rendszeres ellenőrzéseknek is alávetik annak biztosítása érdekében, hogy kövessék az SAP-t és elegendő pénzügyi tartalékot tartsanak fenn. Ezen előírások be nem tartása bírságokat, büntetéseket és akár a biztosítótársaság működési engedélyének visszavonását is eredményezheti az adott államban.
Összességében a biztosítási számvitel kritikus szerepet játszik a biztosítási ágazat pénzügyi stabilitásának biztosításában és a biztosítottak védelmében a fizetésképtelenség vagy más pénzügyi nehézségek kockázatával szemben.
A biztosítási törvényben előírt beszámolás a biztosítótársaságok és a biztosítási ágazat más vállalkozásai számára előírt követelmény, hogy megfeleljenek a pénzügyi beszámolással kapcsolatos szabályozási és jogi kötelezettségeknek. Ezeket a kötelezettségeket általában kormányzati szervek, például az Egyesült Államokban a biztosítási biztosok nemzeti szövetsége (National Association of Insurance Commissioners, NAIC) állapítja meg, és célja annak biztosítása, hogy a biztosítótársaságok pénzügyileg stabilak és képesek legyenek teljesíteni a biztosítottakkal szembeni kötelezettségeiket.
A jogszabályban előírt jelentéstétel jellemzően különböző pénzügyi kimutatások és jelentések, például éves kimutatások, negyedéves kimutatások és egyéb szabályozói bejelentések elkészítését és benyújtását foglalja magában. Ezek a jelentések részletes információkat nyújtanak a biztosítótársaság pénzügyi helyzetéről, beleértve az eszközöket, kötelezettségeket, bevételeket és kiadásokat.
A szabályozói követelményeknek való megfelelésen túl a jogszabályban előírt beszámoló fontos a biztosítótársaságok számára az átláthatóság és az elszámoltathatóság fenntartása érdekében az érdekelt felek, köztük a biztosítottak, a befektetők és a szabályozó hatóságok felé. A pontos és időszerű pénzügyi információk szolgáltatásával a biztosítótársaságok bizalmat építhetnek ezen érdekeltek felé, és demonstrálhatják a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás iránti elkötelezettségüket.
Összességében a kötelező beszámolás a biztosítási ágazat kritikus része, és fontos szerepet játszik az ágazat stabilitásának és fenntarthatóságának biztosításában.