A foglalkoztatás világában két különböző típusú munkavállaló létezik: az alkudozó és a nem alkudozó munkavállalók. Bár mindkét csoport alapvető szerepet játszik a munkaerőpiacon, fontos megérteni a köztük lévő különbséget, hogy tudjuk, miről lehet és miről nem lehet tárgyalni a munkahelyen.
Az alkudozó munkavállalók azok, akik kollektív szerződés (CBA) hatálya alá tartoznak. A CBA-k a munkáltató és a szakszervezet közötti szerződések, amelyek meghatározzák a foglalkoztatás feltételeit, beleértve a béreket, a juttatásokat, a munkafeltételeket és a munkahely biztonságát. Az alkusz munkavállalók a szakszervezet tagjai, és joguk van részt venni a munkáltatóval folytatott tárgyalásokon a munkakörülményeik javítása érdekében. A szakszervezet a munkavállalók tárgyalási megbízottjaként jár el, és az ő nevükben tárgyal. A megállapodás megkötése után a CBA jogilag kötelező érvényű dokumentum lesz mind a munkáltató, mind a munkavállalók számára.
Másrészről a nem tárgyaló munkavállalók nem tartoznak a CBA hatálya alá, és nem képviseli őket szakszervezet. Ezért ők közvetlenül a munkáltatóval tárgyalnak a foglalkoztatási feltételeikről. A nem tárgyaló munkavállalók kevesebb védelemben részesülnek, mint a tárgyaló munkavállalók, de még mindig vannak törvényes jogaik, mint például a minimálbér és a túlórapénz. Ők is tárgyalhatnak a munkáltatóval olyan kérdésekről, mint a fizetés, a juttatások és a munkarend, azonban tárgyalási jogkörük korlátozott az alkudozó munkavállalókhoz képest.
A két csoport közötti egyik jelentős különbség a munkahely biztonságának szintje. Az alkudozó munkavállalókat a CBA védi, amely meghatározza a fegyelmi és felmondási eljárásokat. Nem lehet őket indoklás nélkül elbocsátani, és van egy eljárás, amelyet követni kell, ha bármilyen vita merül fel. Ezzel szemben a nem szerződéses alkalmazottak saját akaratuk szerint dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a munkáltató bármilyen okból vagy ok nélkül is megszüntetheti a munkaviszonyukat, amennyiben az nem diszkriminatív vagy jogellenes.
Egy másik különbség a két csoport között a juttatások szintje. Az alkusz munkavállalók gyakran átfogóbb juttatási csomagokkal rendelkeznek, beleértve az egészségügyi ellátást, a nyugdíjat és a fizetett szabadidőt. Ezekről a juttatásokról általában a CBA-ban tárgyalnak, és nem képezik egyéni tárgyalás tárgyát. Az alkut nem kötő munkavállalók is kaphatnak juttatásokat, de ezek jellemzően nem olyan átfogóak, és egyéni tárgyalások tárgyát képezik.
Összefoglalva, mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára alapvető fontosságú az alkudozó és a nem alkudozó munkavállalók közötti különbség megértése. Az alkudozó munkavállalóknak nagyobb a munkahelyük biztonsága, és élvezik a szakszervezetük kollektív tárgyalási erejének előnyeit, míg a nem alkudozó munkavállalók egyénileg tárgyalnak a foglalkoztatási feltételeikről. Státuszuktól függetlenül minden munkavállalónak törvényes jogai és védelme van, amelyeket a munkáltatónak tiszteletben kell tartania.
Az alkudozó munkavállaló olyan személy, aki a munkáltatójával kötött kollektív szerződés hatálya alá tartozik. Ez a megállapodás általában meghatározza a foglalkoztatás feltételeit, beleértve a béreket, a munkaidőt, a juttatásokat és a munkakörülményeket. Az alkudozó munkavállalót egy szakszervezet képviseli, amely az ő nevében tárgyal a munkáltatóval e feltételek megállapítása érdekében. A tárgyaló munkavállalóknak joguk van kollektív tárgyalásokat folytatni és sztrájkolni, ha nem teljesülnek a feltételeik. A vezetők számára fontos, hogy megértsék az alkudozó munkavállalók jogait és kötelességeit, valamint a kollektív tárgyalásokkal kapcsolatos jogi követelményeket, hogy hatékonyan tudják irányítani a munkaerejüket.
Az USPS (United States Postal Service, Egyesült Államok Postaszolgálata) pályakezdő, nem tárgyaló alkalmazottja olyan személy, akit az USPS nem szakszervezeti munkakörben foglalkoztat. Ezeket a munkavállalókat általában versenyvizsgával veszik fel, és nem tartoznak kollektív szerződés hatálya alá. Ez azt jelenti, hogy foglalkoztatási feltételeiket az USPS határozza meg, nem pedig a szakszervezettel folytatott tárgyalások útján. A nem kollektív szerződéssel rendelkező alkalmazottak az USPS-nél különböző munkakörökben dolgozhatnak, beleértve az adminisztratív, műszaki és támogató pozíciókat. Lehetőségük van a szervezeten belüli karrierépítésre is. Általánosságban elmondható, hogy a nem szerződéses alkalmazottakra ugyanazok a magatartási és teljesítménynormák vonatkoznak, mint a szakszervezeti alkalmazottakra, és fegyelmi eljárás alá vonhatók, ha megsértik az USPS irányelveit, vagy nem teljesítik a teljesítményelvárásokat.
Az alku három típusa az elosztási alku, az integratív alku és a szemléletbeli alku.
Az elosztási alku olyan tárgyalási folyamat, amelyben az érintett felek megpróbálnak megosztani egy meghatározott mennyiségű erőforrást, például pénzt vagy időt. Az alku e típusában mindkét fél megpróbálja maximalizálni a saját részesedését és minimalizálni a másik fél részesedését. Ez egy zéróösszegű játék, ahol az egyik fél nyeresége a másik fél vesztesége.
Az integratív alku ezzel szemben egy olyan tárgyalási folyamat, ahol az érintett felek megpróbálnak mindenki számára előnyös helyzetet teremteni. Ez magában foglalja mindkét fél mögöttes érdekeinek és szükségleteinek azonosítását és kezelését, valamint a kölcsönösen előnyös megoldás megtalálását. Ez a fajta alku az együttműködésen és az együttműködésen alapul, és gyakran hosszú távú kapcsolatot eredményez az érintett felek között.
Az attitűdalku olyan tárgyalási folyamat, amelyben az érintett felek az egymással szembeni attitűdjeik és felfogásuk megváltoztatására összpontosítanak. Az alku e típusában az érintett felek igyekeznek javítani a kapcsolatukat és bizalmat építeni egymás iránt. Az attitűdalkut gyakran alkalmazzák, ha a felek között már korábban is voltak konfliktusok, vagy ha hosszú távú kapcsolatot kell kialakítani.