A befektetés során a befektetőknek két kulcsfogalmat kell figyelembe venniük: a biztonsági tartalékot és a nyereséget. Mindkét fogalom kulcsfontosságú a befektetési portfólió sikerének biztosításában, de néha úgy tűnhet, hogy ellentétben állnak egymással.
A biztonsági tartalék az a védelem mértéke, amellyel a befektető rendelkezik egy adott befektetés lefelé irányuló kockázatával szemben. Ez azt jelenti, hogy a befektető csak akkor fektessen be egy részvénybe, ha az árfolyam jelentősen a belső értéke alatt van, így biztosítva a tartalékot az esetleges veszteségek ellen. A biztonsági tartalékra való összpontosítással a befektetők csökkenthetik portfóliójukban a jelentős veszteségek kockázatát.
Másrészt a nyereség az a hozam, amelyet a befektető a befektetéséből kap. Míg a biztonsági tartalék a lefelé irányuló kockázatra összpontosít, addig a nyereség a felfelé irányuló potenciálról szól. A befektetők úgy akarják maximalizálni a hozamukat, hogy olyan részvényekbe fektetnek, amelyeknek jelentős értéknövekedési potenciáljuk van.
Hogyan egyensúlyozzák ki tehát a befektetők ezt a két fogalmat? A kulcs az, hogy olyan befektetéseket találjanak, amelyek egyszerre rendelkeznek erős biztonsági tartalékkal és jelentős nyereségpotenciállal. Ehhez alapos kutatásra és a vállalat pénzügyi adatainak elemzésére van szükség, beleértve a mérleget, az eredménykimutatást és a pénzforgalmi kimutatást.
Az egyik stratégia, amelyet sok sikeres befektető alkalmaz, az, hogy olyan vállalatokra összpontosít, amelyek versenyelőnnyel rendelkeznek, például erős márkával, szabadalmi védelemmel vagy egyedi termékkel vagy szolgáltatással. Ezek a vállalatok nagyobb valószínűséggel tartják fenn nyereségességüket hosszú távon, ami erős biztonsági tartalékot jelenthet a befektetők számára.
Egy másik fontos tényező, amelyet figyelembe kell venni, a részvények ára. Még ha egy vállalat erős versenyelőnnyel és jelentős profitpotenciállal is rendelkezik, ha a részvények túlértékeltek, nem biztos, hogy jó befektetés. A befektetőknek olyan részvényeket kell keresniük, amelyekkel a belső értékükhöz képest árengedménnyel kereskednek, ami biztonsági tartalékot nyújt, miközben még mindig lehetővé teszi a potenciális nyereséget.
Összefoglalva, mind a biztonsági tartalék, mind a nyereség fontos fogalmak, amelyeket a befektetőknek figyelembe kell venniük befektetési portfóliójuk kialakításakor. Bár úgy tűnhet, hogy ellentmondanak egymásnak, azáltal, hogy olyan vállalatokat találnak, amelyek egyszerre rendelkeznek erős biztonsági tartalékkal és jelentős profitpotenciállal, a befektetők mindkét világból a legjobbat érhetik el. A kutatások elvégzésével és a hosszú távú perspektíva fenntartásával a befektetők olyan portfóliót építhetnek, amely egyszerre nyújt védelmet a lefelé irányuló kockázatokkal szemben és jelentős hozamlehetőséget.
A jó biztonsági ráhagyás a pénzügyekben arra utal, hogy egy befektetés vagy eszköz aktuális értéke és annak potenciális árfolyamvesztesége vagy kockázata között van egy párna vagy puffer. Lényegében ez a különbség egy befektetés értéke és annak belső értéke, vagyis a tényleges értéke között. A biztonsági tartalék az a mozgástér, amely lehetővé teszi, hogy elviselje a potenciális veszteségeket, és még mindig képes legyen megtéríteni a befektetését.
Általánosságban elmondható, hogy a jó biztonsági tartalék legalább 25% vagy annál nagyobb. Ez azt jelenti, hogy egy befektetés vagy eszköz jelenlegi értékének legalább 25%-kal kevesebbnek kell lennie, mint a belső értéke. Ez jelentős hibahatárt vagy bizonytalanságot tesz lehetővé a piacon, és egyfajta védelmet nyújt az olyan váratlan eseményekkel szemben, amelyek a befektetés értékének csökkenését okozhatják.
A jó biztonsági tartalék fontos a befektetők számára, mert segít a kockázat minimalizálásában és a veszteségek elleni védelemben. Puffert biztosít a piaci volatilitás ellen, és lehetővé teszi a konzervatívabb befektetési döntéseket. A biztonsági tartalék megléte révén a befektetők magabiztosabbak lehetnek befektetési döntéseikben, és nagyobb biztonságban érezhetik pénzügyi jövőjüket.
A pénzügyekben a biztonsági ráta az értékpapír belső értéke és piaci ára közötti különbség. Azt mutatja meg, hogy a befektető milyen mértékű biztonsággal rendelkezik az értékpapír árfolyamkockázatával szemben. A magas biztonsági ráta azt jelenti, hogy az értékpapír piaci ára jelentősen alacsonyabb, mint a belső értéke, ami nagyobb védelmet nyújt az esetleges veszteségekkel szemben. Másrészt az alacsony biztonsági ráta azt jelenti, hogy az értékpapír piaci ára közelebb van a belső értékéhez, ami kevesebb hibalehetőséget hagy, és növeli a lehetséges veszteségek kockázatát.
Általában a magasabb biztonsági tartalékot jobbnak tartják a befektetők számára. Ennek az az oka, hogy a magasabb biztonsági ráta nagyobb tartalékot biztosít a lehetséges veszteségekkel szemben, így a befektetők könnyebben ki tudnak lábalni a piaci visszaesésből vagy váratlan eseményekből. A magas biztonsági ráta nagyobb lehetőséget biztosít a tőkenövekedésre is, mivel az értékpapír piaci ára idővel valószínűleg emelkedni fog, hogy tükrözze annak valódi értékét.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a magas biztonsági ráta nem mindig elérhető vagy megvalósítható. Ez különösen igaz bizonyos piaci körülmények között, például nagyfokú piaci volatilitás vagy bizonytalanság esetén. Ilyen helyzetekben előfordulhat, hogy a befektetőknek alacsonyabb biztonsági tartalékot kell elfogadniuk annak érdekében, hogy olyan befektetési lehetőségeket találjanak, amelyek megfelelnek kockázattűrő képességüknek és befektetési céljaiknak.
Végső soron az egyéni befektetői preferenciáktól, kockázattűrő képességtől és befektetési céloktól függ, hogy magas vagy alacsony biztonsági tartalékra törekedjenek. A befektetőknek gondosan fel kell mérniük az egyes befektetési lehetőségek potenciális kockázatait és hozamait, mielőtt befektetési döntést hoznának.