Mivel a vállalkozások a nyereségesség növelésére törekszenek, az egyik fontos mérőszám, amelyet figyelembe kell venni, a munka és a bevétel aránya. Ez az arány azt méri, hogy a munkaerőköltségekre fordított egy dollárra mennyi bevétel jut. Más szóval, segít a vállalkozásoknak meghatározni, hogy mennyit költenek munkaerőre ahhoz képest, hogy mennyit keresnek.
A magas munkaerő-bevétel arány azt jelezheti, hogy a vállalkozás túl sokat költ a munkaerőköltségekre, ami csökkentheti a nyereségességet. Másrészt az alacsony munkaerő-bevétel arány azt jelezheti, hogy a vállalkozás nem fektet eleget a munkaerőbe, ami alacsony munkamorálhoz, csökkent termelékenységhez és a termékek vagy szolgáltatások minőségének romlásához vezethet.
A munkaerő és a bevétel közötti egyensúly megteremtése érdekében a vállalkozásoknak elemezniük kell munkaerőköltségeiket és bevételi forrásaikat. Meg kell határozniuk azokat a területeket, ahol a termelékenység és a minőség fenntartása mellett csökkenthetik a költségeket, például bizonyos feladatok automatizálásával vagy a nem alapvető funkciók kiszervezésével. Ezzel egyidejűleg be kell fektetniük a munkaerőbe azáltal, hogy képzési és fejlődési lehetőségeket, versenyképes fizetéseket és juttatási csomagokat biztosítanak, amelyek segíthetnek megtartani a legjobb tehetségeket.
A munkaerő-bevétel arány javításának másik módja a teljesítménymutatók bevezetése, amelyek a hatékony és eredményes munkavégzésre ösztönzik az alkalmazottakat. A kulcsfontosságú teljesítménymutatók (KPI-k), például az egy alkalmazottra jutó értékesítés vagy az egy órára jutó termelési teljesítmény nyomon követésével a vállalkozások azonosíthatják azokat a területeket, ahol javíthatják a termelékenységet és csökkenthetik a munkaerőköltségeket.
Végső soron a munkaerő és a bevétel közötti egyensúly megteremtése gondos tervezést, elemzést és végrehajtást igényel. A munkaerőbe való befektetéssel, ugyanakkor a munkaerőköltségek optimalizálásával a vállalkozások egyszerre érhetik el a nyereségességet és a munkavállalók elégedettségét, ami segíthet nekik versenyképesek maradni a mai gyors ütemű üzleti környezetben.
A munkaerő-arány egy olyan pénzügyi mérőszám, amely egy vállalat munkaerő-hatékonyságát méri azáltal, hogy összehasonlítja az egy alkalmazottra jutó megtermelt bevétel mennyiségét az egy alkalmazottra jutó munkaerőköltséggel. Ezt úgy számítják ki, hogy a vállalat teljes bevételét elosztják az alkalmazottak teljes számával, majd ezt a számot elosztják a teljes munkaerőköltséggel. Az így kapott arány megmutatja, hogy minden egyes munkaerőre költött dollárból mennyi bevétel származik.
Például, ha egy vállalatnak 10 millió dollár bevétele, 100 alkalmazottja és 1 millió dollár bérköltsége van, akkor a bérhányad 10 (10 millió dollár / 100 alkalmazott = 100 000 dollár alkalmazottanként; 100 000 dollár / 10 000 dollár alkalmazottanként = 10). Ez azt jelenti, hogy minden egyes munkaerőre költött dollárért a vállalat 10 dollár bevételt termel.
A magas munkaügyi arány azt jelzi, hogy a vállalat hatékonyan használja ki a munkaerőt, és jelentős mennyiségű bevételt termel egy alkalmazottra vetítve. Ezzel szemben az alacsony munkaügyi arány arra utal, hogy a vállalatnak túl sok alkalmazottja van, vagy túl sokat fizet az alkalmazottainak a megtermelt bevételhez képest. A munkaerő-arány időbeli nyomon követésével a vállalatok nyomon követhetik munkaerő-gazdálkodási stratégiáik hatékonyságát, és szükség esetén kiigazításokat végezhetnek.
Az üzleti költségek munkaerőből adódó százalékos aránya az iparágtól és a vállalkozás méretétől függően változhat. Általánosságban elmondható, hogy a munkaerőköltségek jellemzően egy vállalkozás kiadásainak jelentős részét teszik ki. A Munkaügyi Statisztikai Hivatal szerint a legtöbb iparágban a teljes üzleti költségeknek átlagosan 30% körüli a bérköltségek aránya. Ez az arány azonban az olyan iparágak esetében, mint a bányászat és kőfejtés, akár 10% is lehet, míg az olyan iparágak esetében, mint az egészségügy és a szociális segélyezés, akár 50% vagy annál is több. Fontos, hogy a vállalkozások gondosan kezeljék munkaerőköltségeiket az alkalmazottak munkaidejének nyomon követésével, a megfelelő személyzeti szintek biztosításával és a termelékenységi szintek figyelemmel kísérésével annak biztosítása érdekében, hogy munkaerőköltségeik fenntarthatóak legyenek és összhangban legyenek az iparági szabványokkal.
A munkaerőköltség százalékos aránya az iparágtól, a helyszíntől és a vállalkozás típusától függően változik. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb vállalkozás esetében a munkaerőköltséget a teljes bevétel 30-35%-a alatt kell tartani. Egyes iparágakban, például az éttermekben és a kiskereskedelemben azonban magasabbak lehetnek a munkaerőköltségek, mivel több alkalmazottra van szükség. Fontos a munkaerőköltségek rendszeres nyomon követése és szükség szerinti kiigazítása a jövedelmezőség biztosítása érdekében. Emellett a vállalkozásoknak a munkaerőköltség százalékos arányának kiszámításakor figyelembe kell venniük olyan tényezőket, mint az alkalmazottak termelékenysége és hatékonysága, valamint a juttatások és túlórák költségei.
A válasz erre a kérdésre számos tényezőtől függ, többek között az iparág típusától, az elvégzendő konkrét munkától és a vállalkozás általános költségszerkezetétől. Egyes esetekben a munkaerőköltségek magasabbak lehetnek, mint az alkatrészköltségek, míg más esetekben ennek az ellenkezője igaz lehet.
Általánosságban elmondható, hogy a munkaerőköltségek általában magasabbak, mint az alkatrészköltségek a szakképzett munkaerőt igénylő iparágakban, például az építőiparban, a gyártásban és a mérnöki tevékenységben. Ezekben az iparágakban a munkavállalóknak speciális tudással és képzettséggel kell rendelkezniük ahhoz, hogy munkájukat hatékonyan végezhessék, és ennek eredményeként gyakran magasabb bérekért dolgoznak.
Másrészről viszont azokban az iparágakban, ahol az alkatrészek jelentik az elsődleges költségtényezőt, mint például az autójavítás vagy az elektronikai gyártás, az alkatrészköltségek magasabbak lehetnek, mint a munkaerőköltségek. Ezekben az iparágakban a nyersanyagok és alkatrészek költségei jelentősek lehetnek, és a munkaerőköltségek ehhez képest viszonylag alacsonyak lehetnek.
Végső soron a munkaerő és az alkatrészek relatív költsége az egyes munkák vagy projektek egyedi körülményeitől függ. Ennek eredményeképpen fontos, hogy a vállalkozások gondosan kiszámítsák és elemezzék költségeiket annak biztosítása érdekében, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat megfelelően árazzák, és hosszú távon fenntartsák a nyereségességet.