A globális gazdaság folyamatos növekedésével a vállalkozások új piacokat fedeznek fel, és tevékenységüket a saját országukon kívülre is kiterjesztik. A globális szereplőként megjelenő vállalatok két típusa a multinacionális és a transznacionális vállalatok. Bár mindkét vállalattípus több országban tevékenykedik, a kettő között alapvető különbségek vannak.
A multidomestic vállalat olyan cég, amely több országban működik, de minden leányvállalat önállóan, a helyi piachoz alkalmazkodva működik. Ez azt jelenti, hogy a vállalat termékei, szolgáltatásai és működése országonként eltérő lehet. A vállalat elsősorban a helyi piac egyedi igényeinek és preferenciáinak kielégítésére összpontosít. A multidomestic vállalatokra példa a McDonald’s, a Nestle és a Procter & Gamble.
Másrészt a transznacionális vállalat olyan cég, amely több országban működik, de központosított irányítási struktúrát tart fenn. A vállalat központja felelős az összes leányvállalatot érintő döntések meghozataláért, amelyek egységesített módon működnek. Ez azt jelenti, hogy a vállalat termékei, szolgáltatásai és működése országonként egységesek. A vállalat elsősorban a globális hatékonyság és méretgazdaságosság elérésére összpontosít. A transznacionális vállalatokra példa a Coca-Cola, a Toyota és az IBM.
A két vállalattípus közötti egyik legfontosabb különbség a helyi reagálóképesség és a globális integráció szemléletmódja. A multinacionális vállalatok a helyi érzékenységet helyezik előtérbe, ami azt jelenti, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat az egyes helyi piacok igényeihez igazítják. Ez a megközelítés lehetővé teszi a vállalat számára, hogy rugalmasabban és érzékenyebben reagáljon a helyi környezet változásaira. Ezzel szemben a transznacionális vállalatok a globális integrációt helyezik előtérbe, ami azt jelenti, hogy működésüket és termékeiket országonként egységesítik. Ez a megközelítés lehetővé teszi a vállalat számára a méretgazdaságosság elérését és a párhuzamos erőfeszítések csökkentését.
Egy másik különbség a két vállalattípus között az irányítási struktúrájukban rejlik. A multinacionális vállalatok decentralizált irányítási struktúrával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a döntéshozatal helyi szinten történik. Ez lehetővé teszi a vállalat számára, hogy jobban reagáljon a helyi igényekre és preferenciákra. Ezzel szemben a transznacionális vállalatok központosított irányítási struktúrával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a döntéshozatal a központ szintjén történik. Ez lehetővé teszi a vállalat számára, hogy országonként következetességet és szabványosítást érjen el.
Végül a két vállalattípus különbözik a marketingstratégiáikban is. A multinacionális vállalatok multi-lokális marketingstratégiát alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy marketingtevékenységeiket az egyes helyi piacok egyedi igényeihez és preferenciáihoz igazítják. Ezzel szemben a transznacionális vállalatok globális marketingstratégiát alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy minden országban egységes marketingmegközelítést alkalmaznak. Ez lehetővé teszi a vállalat számára, hogy következetességet érjen el a márkaépítésben és az üzenetküldésben.
Összefoglalva, a multinacionális és a transznacionális vállalatok a globális szereplők két típusa, amelyek különböznek a helyi reagálás és a globális integráció, az irányítási struktúra és a marketingstratégiák megközelítésében. Ezeknek a különbségeknek a megértése kulcsfontosságú a hatékony globális üzleti stratégiák kidolgozásához, amelyek segíthetik a vállalatokat a mai globális üzleti környezetben való érvényesülésben.
A globális és a multidomestic stratégiák a nemzetközi üzlet két különböző megközelítése.
A globális stratégia magában foglalja a termékek, szolgáltatások és a marketing egységesítését minden olyan országban, ahol a vállalat működik. A globális stratégiát alkalmazó vállalatok jellemzően központosított struktúrával rendelkeznek, ahol a döntéseket a központban hozzák meg, majd globálisan hajtják végre. A globális stratégia célja a méretgazdaságosság elérése azáltal, hogy ugyanazokat a termékeket vagy szolgáltatásokat gyártják és értékesítik világszerte.
Másrészt a több országra kiterjedő stratégia a termékeket, szolgáltatásokat és a marketinget az egyes országok sajátos igényeihez igazítja, amelyekben a vállalat működik. A multidomestic stratégiát alkalmazó vállalatok jellemzően decentralizált struktúrával rendelkeznek, ahol a döntéseket helyben hozzák meg. A multidomestic stratégia célja a helyi reagálóképesség maximalizálása azáltal, hogy az egyes piacok egyedi igényeinek megfelelő, testre szabott termékeket vagy szolgáltatásokat kínál.
A két stratégia közötti fő különbség a szabványosítás és a testreszabás közötti megközelítésükben van. A globális stratégia a szabványosítást és a központosított döntéshozatalt helyezi előtérbe, míg a multidomestic stratégia a testreszabást és a decentralizált döntéshozatalt.
A reklám és a marketing tekintetében a globális stratégia olyan szabványosított reklámkampányt hozna létre, amely minden országban használható. Ez magában foglalhatná ugyanazon üzenetek, képek és márkapozícionálás használatát a helyi piactól függetlenül. A több országra kiterjedő stratégia ezzel szemben a reklám- és marketingkampányoknak az egyes helyi piacokra való szabását jelentené, figyelembe véve a helyi szokásokat, nyelvet és preferenciákat.
A globális vállalat olyan vállalat, amely több országban működik, egységes marketing- és működési megközelítéssel. Ez azt jelenti, hogy a vállalat olyan szabványosított terméket vagy szolgáltatást fejleszt ki, amely minden piacon jelentős testreszabás nélkül értékesíthető. A vállalatnak lehet némi rugalmassága a marketing és a márkaépítés tekintetében, hogy alkalmazkodjon a helyi szokásokhoz és preferenciákhoz, de az alaptermék ugyanaz marad.
Másfelől egy transznacionális vállalat több országban működik, és a marketing és a működés tekintetében testreszabottabb megközelítést alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy a vállalat a helyi piacokra szabott termékeket vagy szolgáltatásokat fejleszt ki, amelyek jelentősen eltérhetnek az egyes piacoktól. A vállalat a különböző piacokon eltérő márkaépítési stratégiákat is alkalmazhat a helyi fogyasztók jobb megszólítása érdekében.
A két vállalattípus közötti elsődleges különbség a testreszabás és a rugalmasság szintje a marketing és a műveletek terén. A globális vállalatok általában standardizáltabb megközelítést alkalmaznak, míg a transznacionális vállalatok inkább a helyi preferenciákhoz és piaci feltételekhez igazodó, testreszabottabb megközelítést alkalmaznak.