Amikor egy vállalkozás nyereségességének mérésére kerül sor, két fő mérőszámot szoktak használni: a számviteli nyereséget és a gazdasági nyereséget. Bár hasonlóan hangzik, valójában két nagyon különböző fogalomról van szó.
A számviteli nyereség a vállalat összes bevétele és összes kiadása közötti különbség, beleértve az explicit és implicit költségeket is. Az explicit költségek azok, amelyek könnyen mérhetők, mint például a bérek és a bérleti díjak. Az implicit költségek ezzel szemben az adott döntéshez kapcsolódó alternatív költségek. Például, ha egy vállalat egy olyan projektbe fektet be, amely 5%-os megtérülést hoz, de egy másik projektbe is befektethetett volna, amely 10%-os megtérülést hoz, akkor az első projekt implicit költsége 5%.
A gazdasági nyereség viszont nemcsak az explicit és implicit költségeket veszi figyelembe, hanem a vállalkozásban felhasznált tőke alternatív költségét is. Ez azért fontos, mert a vállalkozás valódi gazdasági jövedelmezőségét tükrözi. Például, ha egy vállalat 100 000 dollárt fektet be egy projektbe, amely 10%-os megtérülést hoz, de a tőke alternatív költsége 8%, akkor a projekt gazdasági nyeresége 2%. Ez figyelembe veszi azt a tényt, hogy a vállalat máshová is befektethette volna ezt a 100 000 dollárt, és alacsonyabb hozamot is elérhetett volna.
Bár a számviteli nyereséget gyakran használják egy vállalat pénzügyi teljesítményének mérésére, az nem feltétlenül tükrözi pontosan a vállalat valódi gazdasági nyereségességét. Ennek oka, hogy a számviteli nyereség nem veszi figyelembe a tőke alternatív költségét, amely jelentős lehet. Például lehet, hogy egy vállalatnak magas a számviteli nyeresége, de ha olyan tőkét használ fel, amelyet máshol magasabb hozam mellett is befektethetett volna, akkor a gazdasági nyeresége viszonylag alacsony lehet.
Ezenkívül a számviteli nyereség manipulálható olyan számviteli gyakorlatokkal, mint az értékcsökkenés és az amortizáció. Ezek a gyakorlatok csökkenthetik a vállalat adóköteles jövedelmét és növelhetik számviteli nyereségét, de nem feltétlenül tükrözik a vállalkozás valódi gazdasági nyereségességét.
Végső soron, bár a számviteli nyereség hasznos mérőszám a vállalat pénzügyi teljesítményének mérésére, más mérőszámokkal, például a gazdasági nyereséggel együtt kell használni, hogy teljesebb képet kapjunk a vállalat jövedelmezőségéről. A tőke alternatív költségének figyelembevételével a gazdasági nyereség pontosabban tükrözi a vállalat valódi gazdasági teljesítményét.
A számviteli nyereség az összes bevétel és az összes kifejezett költség különbsége. Úgy számítják ki, hogy a bevételből levonják az explicit költségeket, például a bérleti díjat, a béreket és az anyagköltségeket. A számviteli nyereség kiszámításának képlete a következő:
Számviteli nyereség = Összes bevétel – explicit költségek
Ezzel szemben a gazdasági nyereség mind az explicit, mind az implicit költségeket figyelembe veszi. Az implicit költségek az erőforrások adott üzleti vállalkozáshoz történő felhasználásának alternatív költségei. Ez azoknak az alternatív lehetőségeknek a költsége, amelyeket nem választottak. A gazdasági nyereséget úgy számítják ki, hogy a bevételből kivonják mind az explicit, mind az implicit költségeket. A gazdasági nyereség kiszámításának képlete a következő:
Gazdasági nyereség = Összes bevétel – (explicit költségek + implicit költségek)
Az implicit költségek közé tartozhatnak például a tulajdonosi tőke felhasználásának költségei, az alternatív üzleti lehetőségekről való lemondás költségei és a vállalkozással kapcsolatos kockázati költségek.
Összefoglalva, a számviteli nyereség csak az explicit költségeket veszi figyelembe, míg a gazdasági nyereség mind az explicit, mind az implicit költségeket.
Nem, a számviteli nyereség nem mindig nagyobb, mint a gazdasági nyereség. A számviteli nyereség az összes bevétel és az összes explicit költség, például a bérleti díj, a bérek és a készletek különbözete. A gazdasági nyereség ezzel szemben figyelembe veszi az explicit és implicit költségeket is, például az erőforrások bizonyos módon történő felhasználásának alternatív költségeit.
Az implicit költségek azok az elmaradt lehetőségek vagy előnyök, amelyeket a vállalat elveszít, amikor egy adott cselekvési módot választ. Például, ha egy vállalkozó úgy dönt, hogy egy új projektbe fektet be, az implicit költség lehet az a potenciális nyereség, amelyet akkor lehetett volna elérni, ha a pénzt máshová fektetik be.
Ezért a gazdasági nyereség általában alacsonyabb, mint a számviteli nyereség, mivel mind az explicit, mind az implicit költségeket figyelembe veszi. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy egy vállalatnak magas a számviteli nyeresége, de ha az implicit költségeket is figyelembe vesszük, a gazdasági nyereség negatív vagy a vártnál alacsonyabb lehet.
Összefoglalva, a számviteli nyereség nem mindig tükrözi egy vállalat valódi nyereségességét, mivel nem veszi figyelembe az implicit költségeket, amelyeket a gazdasági nyereség kiszámításakor figyelembe vesznek.
A számviteli nyereség a vállalat összes bevétele és összes költsége közötti különbség, amelyet az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) alapján számolnak ki. Ez egy vállalat adott időszakra vonatkozó pénzügyi teljesítményének mérőszáma, és gyakran használják egy vállalkozás jövedelmezőségének értékelésére.
A számviteli nyereség összetevői a következők:
1. Bevételek: Ez magában foglalja a vállalkozás által az áruk vagy szolgáltatások értékesítéséből származó összes bevételt. A bevételt jellemzően akkor könyvelik, amikor az árukat leszállítják vagy a szolgáltatásokat nyújtják.
2. Az eladott áruk költsége (COGS): Ez magában foglalja a termék előállításával vagy szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos összes közvetlen költséget, mint például a nyersanyagok, a munkaerő és a szállítási költségek.
3. Működési költségek: Ide tartozik a vállalkozás működtetésével kapcsolatos összes közvetett költség, például a bérleti díj, a közüzemi díjak, a fizetések és a marketingköltségek.
4. Értékcsökkenés és amortizáció: Ez az eszközök költségének szisztematikus felosztását jelenti az eszközök hasznos élettartama alatt. Az értékcsökkenési leírást az olyan tárgyi eszközökre alkalmazzák, mint az épületek és berendezések, míg az amortizációt az olyan immateriális javakra, mint a szabadalmak és szerzői jogok.
Miután ezeket az összetevőket összeadjuk, az így kapott szám a vállalkozás számviteli nyereségét jelenti. Fontos megjegyezni, hogy a számviteli nyereség nem vesz figyelembe bizonyos nem készpénz jellegű kiadásokat, mint például a részvényalapú kompenzáció vagy az eszközök értékének változásai, amelyeket a nyereségesség más mérőszámai, például a kamatok, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredmény (EBITDA) tartalmaznak.