A hálózati biztonság világában számos eszköz és technika létezik, amelyeket az érzékeny adatok jogosulatlan hozzáféréstől való védelmére használnak. A két legelterjedtebb megközelítés a DMZ-kiszolgálók és a fordított proxyk. Bár mindkét technológiát a hálózati biztonság fokozására használják, különböző célokat szolgálnak, és egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket egymástól.
A DMZ-kiszolgáló (a „demilitarizált zóna” rövidítése) egy fizikai vagy logikai alhálózat, amely egy szervezet belső hálózata és a nyilvános internet között helyezkedik el. A DMZ célja, hogy további biztonsági réteget biztosítson azon kiszolgálók vagy alkalmazások számára, amelyeknek az internetről elérhetőnek kell lenniük, ugyanakkor védve kell lenniük az illetéktelen felhasználók közvetlen hozzáférésétől. A DMZ-kiszolgálókat gyakran használják nyilvános webkiszolgálók, e-mail kiszolgálók vagy más, internetkapcsolatot igénylő szolgáltatások elhelyezésére.
A DMZ-kiszolgálók általában tűzfallal és egyéb biztonsági ellenőrzésekkel rendelkeznek a jogosulatlan hozzáférés megakadályozása érdekében. Ezek az ellenőrzések tartalmazhatnak hozzáférés-vezérlési listákat (ACL), behatolásérzékelő rendszereket (IDS) és egyéb biztonsági intézkedéseket. Maga a DMZ el van szigetelve a belső hálózattól, így még ha egy támadó hozzá is férne egy DMZ-kiszolgálóhoz, nem tudna oldalirányban mozogni a hálózaton, és más rendszereket veszélyeztetni.
A fordított proxy viszont egy olyan kiszolgáló, amely az ügyfél és a kiszolgáló vagy kiszolgálók között helyezkedik el. A fordított proxy célja, hogy a mögötte lévő kiszolgáló vagy kiszolgálók nevében kezelje az ügyfelek kéréseit. A fordított proxykat gyakran használják a webes alkalmazások teljesítményének, skálázhatóságának és megbízhatóságának javítására. Arra is használhatók, hogy a mögöttük lévő kiszolgáló vagy kiszolgálók személyazonosságának és helyének elrejtésével további biztonsági réteget nyújtsanak.
Amikor egy ügyfél kérést küld egy fordított proxy mögötti kiszolgálónak, a fordított proxy elfogja a kérést, és továbbítja azt a megfelelő kiszolgálónak. A szerver visszaküldi válaszát a fordított proxynek, amely viszont visszaküldi azt az ügyfélnek. A kérések ilyen módon történő kezelésével a fordított proxy olyan feladatokat tud ellátni, mint a terheléselosztás, a gyorsítótárazás és az SSL-megszüntetés. A fordított proxyk emellett úgy is konfigurálhatók, hogy bizonyos típusú forgalmat blokkoljanak, vagy korlátozzák a hozzáférést bizonyos erőforrásokhoz.
Összefoglalva, a DMZ-kiszolgálók és a fordított proxyk egyaránt fontos eszközök a hálózatbiztonsági arzenálban. A DMZ-kiszolgáló arra szolgál, hogy elszigetelje a nyilvános kiszolgálókat vagy alkalmazásokat a belső hálózattól, míg a fordított proxy arra szolgál, hogy a mögötte lévő kiszolgálók nevében kezelje az ügyfelek kéréseit. Mindkét megközelítés további biztonsági réteget biztosít, és a teljesítmény és a skálázhatóság növelésére is használható. A két technológia közötti különbségek megértése elengedhetetlen a biztonságos és megbízható hálózati infrastruktúra kiépítéséhez.
A proxy-kiszolgálók elhelyezkedhetnek a hálózat DMZ-jében (demilitarizált zóna). A DMZ egy biztonságos hálózati szegmens, amely el van szigetelve a belső hálózattól és az internettől. Általában olyan kiszolgálók elhelyezésére használják, amelyeket az internetről kell elérni, például webkiszolgálók, e-mail kiszolgálók és VPN (virtuális magánhálózat) átjárók.
A proxykiszolgálók további biztonságot és ellenőrzést biztosítanak az internetes forgalom felett. Közvetítőként működnek az ügyfelek és a kiszolgálók között, elfogják a kéréseket és továbbítják azokat az ügyfelek nevében. Ez lehetővé teszi a szervezetek számára az internetes forgalom felügyeletét és szűrését, a rosszindulatú webhelyek és tartalmak blokkolását, valamint a hálózat teljesítményének javítását a gyakran elért tartalmak gyorsítótárazásával.
A proxy-kiszolgálók DMZ-ben történő elhelyezése a belső hálózattól való elszigetelésükkel további biztonsági szintet biztosít. Ez segít megakadályozni az érzékeny adatokhoz és erőforrásokhoz való jogosulatlan hozzáférést. Fontos azonban biztosítani, hogy a proxykiszolgálók megfelelően legyenek konfigurálva és biztosítva a sebezhetőségek és támadások megelőzése érdekében. A DMZ és a teljes hálózat integritásának biztosítása érdekében rendszeres biztonsági ellenőrzéseket és frissítéseket kell végezni.
A proxy és a fordított proxy két különböző típusú kiszolgáló, amelyeket gyakran használnak az internetes kommunikációval összefüggésben. Az alábbiakban részletesen elmagyarázzuk a kettő közötti különbséget:
– Proxy-kiszolgáló: A proxy-kiszolgáló közvetítőként működik az ügyfél és a kiszolgáló között. Amikor egy ügyfél kérést küld egy erőforrás elérésére, a kérést először a proxykiszolgálónak küldi el. A proxykiszolgáló ezután továbbítja a kérést az erőforrást tároló kiszolgálónak, és megkapja a választ a kiszolgálótól. A proxykiszolgáló ezután visszaküldi a választ az ügyfélnek. Az ügyfél nem ismeri az erőforrást tároló kiszolgálót, és csak a proxykiszolgálóval kommunikál.
– Fordított proxykiszolgáló: A fordított proxykiszolgáló szintén egy közvetítő kiszolgáló, amely az ügyfél és a kiszolgáló között helyezkedik el. Ebben az esetben azonban az ügyfél kérést küld egy erőforrás elérésére, és a kérést a fordított proxykiszolgálóhoz küldi. A fordított proxykiszolgáló ezután továbbítja a kérést egy vagy több olyan kiszolgálóhoz, amely az erőforrást tárolja. A fordított proxykiszolgáló megkapja a választ a kiszolgáló(k)tól, és visszaküldi a választ az ügyfélnek. Az ügyfél nem ismeri az erőforrást fogadó kiszolgáló(ka)t, és csak a fordított proxykiszolgálóval kommunikál.
A proxykiszolgáló és a fordított proxykiszolgáló közötti elsődleges különbség a kommunikáció iránya. A proxykiszolgálónál az ügyfél kommunikál a proxykiszolgálóval, a proxykiszolgáló pedig az erőforrás-kiszolgálóval. A fordított proxykiszolgálónál az ügyfél kommunikál a fordított proxykiszolgálóval, a fordított proxykiszolgáló pedig az erőforrás-kiszolgálóval. A fordított proxykiszolgálókat gyakran használják több kiszolgáló terhelésének kiegyenlítésére, a biztonság javítására a kiszolgáló(k) személyazonosságának és helyének elrejtésével, valamint a teljesítmény javítására a gyakran kért erőforrások gyorsítótárazásával.