A pénzügyi kimutatások készítésekor a mérleg az egyik legfontosabb dokumentum, amelyet egy vállalat készít. A mérleg egy pillanatfelvételt nyújt a vállalat pénzügyi helyzetéről azáltal, hogy egy adott időpontban mutatja be a vállalat eszközeit, kötelezettségeit és saját tőkéjét. Gyakran felmerül azonban az a kérdés, hogy egy vállalatnak ki kell-e mutatnia a mérlegében az általa engedélyezett, de még ki nem bocsátott részvények számát.
A válasz erre a kérdésre a részvények státuszától függ. Ha a részvények engedélyezettek, de még nem kerültek kibocsátásra, akkor nem minősülnek forgalomban lévő részvényeknek, és nem kell szerepeltetni őket a mérlegben. Ha azonban a részvényeket már kibocsátották, de még nem értékesítették, akkor azok forgalomban lévő részvényeknek minősülnek, és a mérlegben a saját tőke részeként kell szerepeltetni őket.
Fontos megjegyezni, hogy az engedélyezett részvények száma a vállalat igazgatótanácsának vagy részvényeseinek szavazatával növelhető vagy csökkenthető. Az engedélyezett részvények számát általában a társaság alapító okiratában teszik közzé, amely egy jogi dokumentum, amelyet a társaság alapításának helye szerinti államban nyújtanak be.
Amikor egy vállalat úgy dönt, hogy új részvényeket bocsát ki, ezt általában tőkebevonás céljából teszi. Az új részvények eladásából származó bevételek felhasználhatók növekedési kezdeményezések finanszírozására, adósságok törlesztésére vagy felvásárlásokra. Ha azonban egy vállalat túl sok új részvényt bocsát ki, az felhígíthatja a meglévő részvények értékét, ami negatív hatással lehet a részvényesekre.
Összefoglalva, a még ki nem bocsátott részvények mérlegben való szerepeltetése a részvények státuszától függ. Ha a részvények engedélyezettek, de még nem kerültek kibocsátásra, akkor nem szabad szerepeltetni őket a mérlegben. Ha azonban a részvényeket már kibocsátották, de még nem értékesítették, akkor azokat a saját tőke részben kell szerepeltetni. Fontos, hogy a vállalatok gondosan kezeljék engedélyezett részvényeiket, hogy elkerüljék a meglévő részvények értékének felhígulását, és biztosítsák a növekedési céljaik eléréséhez szükséges tőkét.
Igen, a ki nem bocsátott részvények jellemzően a saját tőke részeként szerepelnek a vállalat mérlegében. Ezek a részvények azon részvények számát jelentik, amelyek kibocsátására a vállalat jogosult, de amelyeket még nem értékesített vagy nem osztott szét a befektetők között.
A mérleg saját tőke része jellemzően több összetevőt tartalmaz, mint például a kibocsátott részvények, a befizetett tőke, a felhalmozott eredmény és a saját részvények. A ki nem bocsátott részvényeket az engedélyezett alaptőke részeként mutatják ki, és a kibocsátott részvények mellett szerepelnek. Az engedélyezett részvénytőke a vállalat által kibocsátható részvények maximális számát jelenti, a ki nem bocsátott részvények pedig ennek az engedélyezett részvénytőkének egy részhalmaza.
A kibocsátott részvények mérlegben való szerepeltetése több okból is fontos. Először is, a befektetők és az érdekelt felek számára világos képet nyújt a vállalat teljes saját tőkepozíciójáról. Másodszor, segít a vállalatnak a jövőbeli tőkeszükségletének tervezésében és kezelésében. Azzal, hogy a vállalat tudja, hány részvény áll rendelkezésre a kibocsátásra, meg tudja határozni, hogy mennyi további tőkét tud felvenni, és milyen áron. Végül a még ki nem bocsátott részvények mérlegben való szerepeltetése biztosítja, hogy a vállalat megfeleljen a részvénykibocsátásra vonatkozó előírásoknak és törvényeknek.
Amikor egy vállalat részvényeket bocsát ki, lényegében megnöveli a saját tőkéjét, amely a részvényesek tulajdonosi részesedését jelenti a vállalatban. A részvénykibocsátás hatással van a vállalat mérlegére, amely egy olyan pénzügyi kimutatás, amely a vállalat eszközeit, kötelezettségeit és saját tőkéjét mutatja be egy adott időpontban.
A részvénykibocsátás növeli a mérleg saját tőke részét. Pontosabban, a vállalat a részvények eladásából származó bevételt a mérleg saját tőke részében a jegyzett tőke számlán jóváírásként könyveli. Ez azt jelenti, hogy a vállalat összes saját tőkéje a részvénykibocsátásból származó bevétel összegével nő.
Ugyanakkor a társaság összes eszköze is növekszik a részvénykibocsátásból származó bevétel összegével. Ennek oka, hogy a vállalat készpénzt vagy egyéb eszközöket kap az általa kibocsátott részvényekért cserébe. Az eszközök növekedése a mérlegben a pénzeszköz vagy egyéb eszköz számla terhére jelenik meg.
Másrészt a részvénykibocsátásnak nincs közvetlen hatása a vállalat kötelezettségeire. Közvetett módon azonban hatással lehet a társaság kötelezettségeire, ha a részvénykibocsátásból származó bevételt adósság vagy egyéb kötelezettségek törlesztésére fordítják.
Összefoglalva, a részvénykibocsátás növeli a vállalat saját tőkéjét és eszközeit, de nem befolyásolja közvetlenül a kötelezettségeit. Fontos, hogy a vállalatok üzleti tervezésük és stratégiájuk részeként gondosan mérlegeljék a részvénykibocsátás lehetséges hatását a mérlegükre.
Amikor egy vállalatot alapítanak, engedélyt kap bizonyos számú részvény kibocsátására, amelyek a vállalatban való tulajdonjogot képviselik. Azokat a részvényeket, amelyeket eladtak vagy más módon kiosztottak a részvényesek között, kibocsátott részvényeknek nevezzük. Ezek a részvények kibocsátottnak minősülnek, és a befektetők birtokában vannak.
Másrészt a nem kibocsátott részvények a fennmaradó részvényeket jelentik, amelyeket nem adtak el vagy nem osztottak szét a részvényesek között. Ezek a részvények még mindig a vállalat tulajdonában vannak, és nem kerültek kibocsátásra vagy kiosztásra egyetlen befektetőnek sem.
A kibocsátott részvények fontosak a vállalat piaci kapitalizációjának meghatározásához, amelyet a forgalomban lévő részvények számának és az aktuális részvényárfolyamnak a szorzataként számítanak ki. Ezzel szemben a ki nem bocsátott részvények nem befolyásolják a vállalat piaci kapitalizációját mindaddig, amíg ki nem bocsátják és el nem adják őket.
A ki nem bocsátott részvények számos célra felhasználhatók, például további tőkebevonásra, munkavállalói részvényopciós programokra, fúziókra és felvásárlásokra, vagy akár egy ellenséges felvásárlási kísérlet megakadályozására. A ki nem bocsátott részvények kibocsátása azonban felhígíthatja a meglévő részvények értékét, és csökkentheti a jelenlegi részvényesek tulajdoni hányadát. Ezért a vállalatoknak gondosan mérlegelniük kell a nem kibocsátott részvények kibocsátásának a meglévő részvényesekre gyakorolt hatását, mielőtt bármilyen döntést hoznának.