Amikor egy vállalkozás finanszírozásáról van szó, számos lehetőség áll rendelkezésre. A finanszírozás két leggyakoribb formája a törzsrészvények és a felhalmozott nyereség. Ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhasson arról, hogy melyik finanszírozási lehetőség a legjobb az Ön vállalkozása számára, fontos megérteni a kettő közötti különbségeket.
A törzsrészvénytőke a magánszemélyek vagy szervezetek által a vállalatban birtokolt tulajdoni részesedésre utal. Amikor egy vállalat törzsrészvényt bocsát ki, lényegében a vállalat tulajdonjogát adja el a befektetőknek. Befektetésükért cserébe a részvényesek jogosultak a vállalat nyereségének egy részére, és a szavazati jogon keresztül beleszólásuk van a vállalat vezetésébe.
A visszatartott nyereség viszont a vállalat nyereségének azt a részét jelenti, amelyet a vállalaton belül tartanak ahelyett, hogy osztalékként szétosztanák a részvényesek között. A visszatartott nyereséget számos célra lehet felhasználni, például a vállalatba történő újbóli befektetésre, adósságok törlesztésére vagy más vállalkozások felvásárlására.
A törzsrészvények egyik fő előnye, hogy lehetővé teszi a vállalatok számára a tőkebevonást adósság felvétele nélkül. Ez különösen előnyös lehet az induló vállalkozások vagy a korlátozott hitelmúlttal rendelkező vállalatok számára. Továbbá, mivel a részvényesek érdekeltek a vállalat sikerében, szükség esetén nagyobb valószínűséggel nyújtanak további finanszírozást vagy támogatást.
Másrészt a visszatartott nyereség értékes belső finanszírozási forrása lehet egy vállalatnak. Azáltal, hogy a nyereséget visszaforgatják a vállalkozásba, a vállalatok finanszírozhatják a növekedést és a terjeszkedést anélkül, hogy további adósságot kellene felvenniük, vagy több részvény eladásával felhígítanák a tulajdoni hányadot.
Végső soron a törzsrészvények és a visszatartott nyereség közötti döntés számos tényezőtől függ, többek között a vállalat jelenlegi pénzügyi helyzetétől, a vállalat vezetőségének céljaitól és a befektetők kockázatvállalási hajlandóságától. Fontos, hogy a vállalatok a döntés meghozatala előtt gondosan mérlegeljék az összes finanszírozási lehetőséget.
Összefoglalva, a törzsrészvények és az eredménytartalék két fontos finanszírozási forma, amelyet a vállalatok a növekedés és a terjeszkedés finanszírozására használhatnak. Bár mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai, a kettő közötti különbségek megértése segítheti a vállalatokat abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak finanszírozási igényeikről.
A visszatartott nyereség a vállalat nyereségének azt a részét jelenti, amelyet nem osztalékként osztanak szét a részvényesek között, hanem a vállalat megtartja azt újrabefektetésre vagy más célokra. A törzsrészvények viszont a vállalat tulajdonjogát képviselik, és jellemzően készpénzért vagy más eszközökért cserébe bocsátják ki a befektetőknek.
Bár a törzsrészvények nem számítanak a felhalmozott eredmény részének, befolyásolhatják a felhalmozott eredmény kiszámítását. Amikor egy vállalat új törzsrészvényeket bocsát ki, az eladásból származó bevételt hozzáadják a vállalat készpénzállományához, amely a felhalmozott eredmény egyik összetevője. Továbbá, amikor egy vállalat visszavásárolja saját törzsrészvényeit, a visszavásárlásra felhasznált készpénz csökkenti a vállalat készpénzegyenlegét, ami csökkenti a felhalmozott eredményt.
Összességében, bár a törzsrészvények nem szerepelnek közvetlenül a felhalmozott eredményben, a társaság készpénzegyenlegére gyakorolt hatásuk révén befolyásolhatják a felhalmozott eredmény kiszámítását.
Igen, a törzsrészvények és a felhalmozott eredmény egyaránt a saját tőke elemei a vállalat mérlegében.
A törzsrészvények a részvényesek kezdeti befektetését jelentik, amikor részvényeket vásárolnak a vállalatban. Ez a vállalat saját tőkéjének az a része, amely a részvényesek tulajdonosi részesedését tükrözi. A törzsrészvényesek szavazati joggal rendelkeznek a vállalat fontos döntéseiről, például az igazgatótanács megválasztásáról és a vállalat fontosabb intézkedéseinek jóváhagyásáról.
A visszatartott nyereség viszont a vállalat nettó nyereségének azt a részét jelenti, amelyet nem osztalékként osztanak szét a részvényesek között, hanem visszaforgatnak a vállalatba. A visszatartott nyereség idővel felhalmozódik, és a jövőbeni növekedés és terjeszkedés finanszírozására használják.
A törzsrészvények és a felhalmozott nyereség egyaránt növelik a vállalat saját tőkéjét. Abban azonban különböznek egymástól, hogy hogyan járulnak hozzá a saját tőkéhez. A törzsrészvények a részvényesek kezdeti befektetését jelentik, míg a felhalmozott nyereség a vállalat nyereségének azt a részét jelenti, amelyet visszaforgatnak a vállalkozásba.
A törzsrészvény és a saját tőke rokon fogalmak, de nem teljesen ugyanazok. A saját tőke egy tágabb fogalom, amely egy eszköz vagy vállalkozás értékére utal, miután az összes adósságot és kötelezettséget kifizették. A törzsrészvény viszont a saját tőke egy olyan fajtája, amely egy vállalatban való tulajdonjogot jelent.
Amikor egy vállalat törzsrészvényt bocsát ki, akkor a vállalat tulajdonrészét adja el a befektetőknek. Ezek a befektetők a vállalat résztulajdonosai lesznek, és igényt tartanak a vállalat eszközeire és nyereségére. Cserébe osztalékot kaphatnak, vagy részvényeik értéke idővel növekedhet.
Bár a törzsrészvények a saját tőke egyik fajtája, léteznek más típusú saját tőkefajták is, mint például az elsőbbségi részvények vagy az eredménytartalék. Az elsőbbségi részvény egy olyan tulajdonosi típus, amely jellemzően elsőbbséget élvez a törzsrészvényekkel szemben az osztalék vagy kifizetés szempontjából. Az eredménytartalék viszont az a nyereség, amelyet a vállalat az osztalékok vagy egyéb kötelezettségek kifizetése után megtart.
Összefoglalva, míg a törzsrészvények a saját tőke egyik fajtája, a saját tőke egy tágabb fogalom, amely magában foglalja a vállalatban való tulajdonlás egyéb formáit is.