Vállalkozás tulajdonosaként valószínűleg mindig keresi a módját, hogyan javíthatja működését és maximalizálhatja potenciálját. Az egyik legfontosabb mérőszám, amelyet szemmel kell tartania, a bruttó követelések átlagos forgalma. Ez a mérőszám azt méri, hogy cége milyen gyorsan képes beszedni a kifizetetlen számlák vagy kintlévőségek kifizetését. Az átlagos bruttó követelésforgalom kiszámítása viszonylag egyszerű folyamat, de értékes betekintést nyújthat az üzleti műveletek hatékonyságába, és segíthet a fejlesztendő területek azonosításában.
Az átlagos bruttó követelésforgalom kiszámításához össze kell gyűjtenie néhány információt. Először is meg kell határoznia a teljes hitelértékesítését egy adott időszakra vonatkozóan. Ez magában foglal minden hitelre történt értékesítést, például a még ki nem fizetett számlákat. Ezután meg kell határoznia a követelések átlagos egyenlegét ugyanarra az időszakra vonatkozóan. Ez az a teljes összeg, amellyel az ügyfelek tartoznak Önnek a leszállított, de még ki nem fizetett árukért vagy szolgáltatásokért. Ha már rendelkezik ezekkel a számadatokkal, a következő képlet segítségével meghatározhatja a bruttó követelések átlagos forgalmát:
Tegyük fel például, hogy a vállalatának 500 000 $ hitelértékesítése volt egy év alatt, és az átlagos követelésegyenlege ez idő alatt 100 000 $ volt. A fenti képlet segítségével kiszámíthatjuk a bruttó követelések átlagos forgalmát:
Ez azt jelenti, hogy a vállalatának évente átlagosan öt alkalommal kell beszednie a kintlévőségeket vagy a kintlévőségeket. A magasabb forgási arány azt jelzi, hogy cége gyorsabban tudja beszedni a fizetést, ami javíthatja a pénzforgalmat és csökkentheti a követeléskiesés kockázatát. Az alacsonyabb forgalmi arány azt jelezheti, hogy cége nehézségekbe ütközik a fizetés beszedésével, ami pénzforgalmi problémákhoz és a bedőlt követelések kockázatának növekedéséhez vezethet.
Számos stratégiát alkalmazhat az átlagos bruttó követelésforgalom javítására. Az egyik hatékony módszer, ha ösztönzőket kínál a korai fizetésre, például kedvezményt azoknak az ügyfeleknek, akik bizonyos időn belül kifizetik számláikat. Megfontolhatja szigorúbb hitelezési szabályok bevezetését is, például előleg vagy előlegfizetés megkövetelését azoktól az ügyfelektől, akik már korábban is késedelmesen fizettek. Emellett fontos, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje kintlévőségeit, és kövesse nyomon a késedelmesen fizető ügyfeleket.
Összefoglalva, a bruttó követelések átlagos forgalmának kiszámítása fontos lépés üzleti potenciáljának maximalizálásában. Ha szorosan szemmel tartja ezt a mérőszámot, azonosíthatja a javításra szoruló területeket, és stratégiákat hajthat végre a pénzforgalom javítására és a rossz kintlévőségek kockázatának csökkentésére. Egy kis odafigyeléssel a részletekre és az ügyfélkapcsolatokra való összpontosítással biztosíthatja, hogy vállalkozása teljes potenciálját kihasználva működjön.
A számvitelben és a könyvelésben az átlagos követelésforgalom (AR) egy olyan arányszámot jelent, amely azt méri, hogy egy vállalat mennyire hatékonyan hajtja be a fennálló vevői tartozásait. Ezt az arányt úgy számítják ki, hogy a nettó hitelértékesítést elosztják az adott időszak átlagos követelésállományával.
Az átlagos AR-forgalom kiszámításának képlete a következő:
Átlagos AR-forgalom = nettó hitelértékesítés / átlagos kintlévőség
Itt a nettó hitelértékesítés a vállalat által egy adott időszakban végzett hitelértékesítések teljes összegét jelenti, levonva belőle a visszáru vagy a felajánlott árengedmények összegét. Az átlagos követelésegyenleg kiszámítása úgy történik, hogy az adott időszak kezdő és záró követelésegyenlegét összeadjuk, és az eredményt elosztjuk kettővel.
A magasabb átlagos követelésforgalmi arány azt jelzi, hogy a vállalat gyorsabban és hatékonyabban hajtja be kintlévőségeit, míg az alacsonyabb arány arra utal, hogy a vállalat nehezen szedi be a vevőitől a fizetéseket. Az ideális átlagos AR turnover arány iparáganként változik, de általában a 6 és 12 közötti arány jónak tekinthető, míg a 6 alatti arány azt jelzi, hogy a vállalat hitelezési és behajtási folyamatai javításra szorulnak.
A követelésforgalom egy olyan kulcsfontosságú teljesítménymutató, amely azt méri, hogy egy vállalat milyen hatékonyan hajtja be kintlévőségeit. Ezt úgy számítják ki, hogy a nettó hitelértékesítést elosztják az adott időszak átlagos követelésállományával. A követelésforgalom kiszámításának képlete a következő:
Követelésforgalom = nettó hitelértékesítés / átlagos követelésállomány
Az átlagos követelésállomány kiszámításához össze kell adni az időszak kezdő és záró követelésegyenlegét, és az összeget el kell osztani 2-vel:
Átlagos követelés = (Kezdő követelés + Végső követelés) / 2
Az átlagos behajtási időszak egy másik hasznos mérőszám, amely azt méri, hogy egy vállalatnak hány napra van szüksége ahhoz, hogy behajtsa a fennálló követeléseit. Ezt úgy számítják ki, hogy az átlagos követelésállományt elosztják az átlagos napi hitelértékesítéssel. Az átlagos behajtási időszak kiszámításának képlete a következő:
Átlagos behajtási időszak = (átlagos követelések / éves nettó hitelértékesítés) x 365
Az átlagos napi hitelértékesítés kiszámításához a nettó hitelértékesítést el kell osztani az elemzett időszak napjainak számával. Például, ha egy negyedévet elemez, akkor a nettó hitelértékesítést 90-el kell osztania (3 hónap x 30 nap havonta).
Összefoglalva, a követelésforgalom és az átlagos behajtási időszak kiszámítása fontos mérőszámok annak értékeléséhez, hogy egy vállalat képes-e kezelni a pénzforgalmát és behajtani a kintlévőségeket. Ezek a számítások segíthetnek a vállalkozások tulajdonosainak és vezetőinek abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak hitel- és behajtási politikájukkal kapcsolatban, és meghatározzák a követeléskezelési folyamataikban javítandó területeket.