Az üzleti életben elengedhetetlen, hogy nyomon kövessük a készleteket, hogy biztosítsuk a nyereséget. A FIFO-módszer, más néven az „elsőként beérkező, elsőként kimenő” módszer egy olyan technika, amelyet a vállalatok az eladott áruk költségének (COGS) és az eladott egységek számának meghatározására használnak. Ez a módszer különösen hasznos az olyan vállalkozások számára, amelyek romlandó vagy időérzékeny termékekkel, például élelmiszerekkel vagy elektronikai cikkekkel rendelkeznek. Ebben a cikkben azt tárgyaljuk, hogyan lehet a FIFO-módszerrel meghatározni az eladott egységeket, és miért elengedhetetlen ez a módszer a vállalat sikere szempontjából.
A FIFO-módszer használatának első lépése az egyes készletbeszerzések rögzítése, beleértve a beszerzés dátumát, a mennyiséget és az egységenkénti költséget. Ennek segítségével meghatározhatja a készletének teljes költségét egy adott időpontban. Például, ha január 1-jén 100 darabot vásárol egy termékből 5 $/egység áron, február 1-jén pedig 50 darabot 6 $/egység áron, akkor a teljes készletköltség 800 $ (500 $ + 300 $).
Tegyük fel, hogy március 1-jén 75 darabot adsz el a termékből. Az eladott áruk költségének meghatározásához a FIFO módszert alkalmazná, ami azt jelenti, hogy feltételezné, hogy az első 75 eladott egység a január 1-jei beszerzésből származik, a fennmaradó 25 egység pedig a február 1-jei beszerzésből. Ezért a költségköltség 375 $ (5 $ x 75 egység), a zárókészlet pedig 425 $ (125 $ a februári beszerzésből és 300 $ a januári beszerzésből).
A FIFO módszer használata kulcsfontosságú a vállalkozások számára, mivel ez biztosítja, hogy a legrégebbi készletet adja el először, csökkentve a romlás vagy elavulás kockázatát. Ezenkívül pontosabb képet ad a nyereségről, mivel figyelembe veszi a készlet idővel változó költségeit. Ez az információ különösen fontos a vállalatok számára, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak a jövőbeli készletbeszerzésekről és árképzési stratégiákról.
Összefoglalva, a FIFO-módszer értékes eszköz a vállalkozások számára az eladott áruk költségének és az eladott egységek számának pontos meghatározásához. A készletbeszerzések nyomon követésével és e módszer alkalmazásával maximalizálhatja vállalata nyereségét, és biztosíthatja, hogy a legrégebbi készletét adja el először. A FIFO-módszer bevezetése igényelhet némi extra erőfeszítést, de hosszú távon megéri az előnyöket vállalatának eredményei szempontjából.
Az eladott áruk költségének (COGS) FIFO (First-In, First-Out) módszerrel történő kiszámításához az alábbi lépéseket kell követnie:
1. Először határozza meg a legrégebbi készlet bekerülési értékét. Ez azt jelenti, hogy azokkal a tételekkel kezd, amelyeket először vásároltak vagy gyártottak.
2. A legrégebbi készlet bekerülési értékét rögzítse az első értékesítés során az eladott áruk bekerülési értékeként.
3. Lépjen tovább a következő legrégebbi készletre, és ismételje meg a folyamatot, ennek a készletnek a bekerülési értékét rögzítse a következő értékesítés eladott áruk bekerülési értékeként.
4. Folytassa ezt a folyamatot mindaddig, amíg az időszak során értékesített összes tételt el nem számolja.
A költségráfordítás FIFO alkalmazásával történő kiszámításának szemléltetésére tekintse a következő példát:
Tegyük fel, hogy egy vállalatnak a következő tranzakciói vannak január hónapban:
– Kezdő készlet: 100 darab, egyenként 10 dollárért
– Vásárlások:
– Január 5.: 200 darab, darabonként 12 dollárért
– Január 15.: 150 darab, darabonként 14 dollárért
– Értékesítés:
– Január 8.: 120 darab
– Január 20.: 150 darab
A FIFO módszer alkalmazásával a január 8-i első értékesítés COGS-ét a következőképpen kell kiszámítani:
– A legrégebbi készlet bekerülési értéke egységenként 10 dollár (kezdeti készlet).
– A vállalat 120 darabot értékesített, így az eladott áruk költsége erre az értékesítésre 1 200 USD (120 darab x 10 USD/egység).
A január 20-i második értékesítésnél a COGS-t a következőképpen kell kiszámítani:
– A legrégebbi készlet bekerülési értéke 12 $/egység (január 5-én vásárolták).
– A vállalat 150 darabot értékesített, így az eladott áruk költsége erre az értékesítésre 1800 dollár (150 darab x 12 dollár/egység).
A teljes költségráfordítás január hónapra a FIFO módszer alkalmazásával 3000 dollár (1200 + 1800 dollár).
A FIFO (First-In, First-Out) módszer egy gyakori készletnyilvántartási módszer, amely feltételezi, hogy az elsőként vásárolt vagy előállított tételek az elsőként eladott vagy felhasznált tételek. Ezt a módszert általában a készletek és az eladott áruk költségének (COGS) kezelésére használják különböző iparágakban, többek között a kiskereskedelemben, a gyártásban és a forgalmazásban.
A FIFO módszer használatához nyomon kell követnie a készletszinteket és a vásárolt vagy előállított áruk költségét. Íme egy példa a FIFO módszer használatára:
Tegyük fel, hogy egy kis kiskereskedelmi üzletet üzemeltet, amely pólókat árul. Január 1-jén 100 pólót vásárol 100 darabot darabonként 5 dollárért, február 1-jén pedig 100 darabot darabonként 6 dollárért. Március hónapban 150 pólót ad el.
A FIFO-módszerrel történő COGS-számításhoz először azt kell feltételeznie, hogy az első 100 eladott póló a január 1-jén vásárolt pólók, a fennmaradó 50 eladott póló pedig a február 1-jén vásárolt pólók. A január 1-jén vásárolt 100 póló COGS értéke 500 $ (100 póló x 5 $ darabonként), a február 1-jén vásárolt 50 póló COGS értéke pedig 300 $ (50 póló x 6 $ darabonként).
Ezért a márciusban eladott 150 póló teljes COGS-e 800 $ (500 $ + 300 $). Ezt az összeget levonja a teljes árbevételből, hogy kiszámítsa a hónap bruttó nyereségét.
Összességében a FIFO-módszer segít a vállalkozásoknak abban, hogy hatékonyan kezeljék készleteiket és az eladott áruk költségét, világos képet adva pénzügyi teljesítményükről és segítve a döntéshozatalt.