Vállalata nyereségének maximalizálása: A FIFO-módszer használata az eladott egységek meghatározásához


Az üzleti életben elengedhetetlen, hogy nyomon kövessük a készleteket, hogy biztosítsuk a nyereséget. A FIFO-módszer, más néven az „elsőként beérkező, elsőként kimenő” módszer egy olyan technika, amelyet a vállalatok az eladott áruk költségének (COGS) és az eladott egységek számának meghatározására használnak. Ez a módszer különösen hasznos az olyan vállalkozások számára, amelyek romlandó vagy időérzékeny termékekkel, például élelmiszerekkel vagy elektronikai cikkekkel rendelkeznek. Ebben a cikkben azt tárgyaljuk, hogyan lehet a FIFO-módszerrel meghatározni az eladott egységeket, és miért elengedhetetlen ez a módszer a vállalat sikere szempontjából.

A FIFO-módszer használatának első lépése az egyes készletbeszerzések rögzítése, beleértve a beszerzés dátumát, a mennyiséget és az egységenkénti költséget. Ennek segítségével meghatározhatja a készletének teljes költségét egy adott időpontban. Például, ha január 1-jén 100 darabot vásárol egy termékből 5 $/egység áron, február 1-jén pedig 50 darabot 6 $/egység áron, akkor a teljes készletköltség 800 $ (500 $ + 300 $).

Tegyük fel, hogy március 1-jén 75 darabot adsz el a termékből. Az eladott áruk költségének meghatározásához a FIFO módszert alkalmazná, ami azt jelenti, hogy feltételezné, hogy az első 75 eladott egység a január 1-jei beszerzésből származik, a fennmaradó 25 egység pedig a február 1-jei beszerzésből. Ezért a költségköltség 375 $ (5 $ x 75 egység), a zárókészlet pedig 425 $ (125 $ a februári beszerzésből és 300 $ a januári beszerzésből).

A FIFO módszer használata kulcsfontosságú a vállalkozások számára, mivel ez biztosítja, hogy a legrégebbi készletet adja el először, csökkentve a romlás vagy elavulás kockázatát. Ezenkívül pontosabb képet ad a nyereségről, mivel figyelembe veszi a készlet idővel változó költségeit. Ez az információ különösen fontos a vállalatok számára, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak a jövőbeli készletbeszerzésekről és árképzési stratégiákról.

Összefoglalva, a FIFO-módszer értékes eszköz a vállalkozások számára az eladott áruk költségének és az eladott egységek számának pontos meghatározásához. A készletbeszerzések nyomon követésével és e módszer alkalmazásával maximalizálhatja vállalata nyereségét, és biztosíthatja, hogy a legrégebbi készletét adja el először. A FIFO-módszer bevezetése igényelhet némi extra erőfeszítést, de hosszú távon megéri az előnyöket vállalatának eredményei szempontjából.

FAQ
Hogyan számolja ki az eladott áruk költségét FIFO módszerrel?

Az eladott áruk költségének (COGS) FIFO (First-In, First-Out) módszerrel történő kiszámításához az alábbi lépéseket kell követnie:

1. Először határozza meg a legrégebbi készlet bekerülési értékét. Ez azt jelenti, hogy azokkal a tételekkel kezd, amelyeket először vásároltak vagy gyártottak.

2. A legrégebbi készlet bekerülési értékét rögzítse az első értékesítés során az eladott áruk bekerülési értékeként.

3. Lépjen tovább a következő legrégebbi készletre, és ismételje meg a folyamatot, ennek a készletnek a bekerülési értékét rögzítse a következő értékesítés eladott áruk bekerülési értékeként.

4. Folytassa ezt a folyamatot mindaddig, amíg az időszak során értékesített összes tételt el nem számolja.

A költségráfordítás FIFO alkalmazásával történő kiszámításának szemléltetésére tekintse a következő példát:

Tegyük fel, hogy egy vállalatnak a következő tranzakciói vannak január hónapban:

– Kezdő készlet: 100 darab, egyenként 10 dollárért

– Vásárlások:

– Január 5.: 200 darab, darabonként 12 dollárért

– Január 15.: 150 darab, darabonként 14 dollárért

– Értékesítés:

– Január 8.: 120 darab

– Január 20.: 150 darab

A FIFO módszer alkalmazásával a január 8-i első értékesítés COGS-ét a következőképpen kell kiszámítani:

– A legrégebbi készlet bekerülési értéke egységenként 10 dollár (kezdeti készlet).

– A vállalat 120 darabot értékesített, így az eladott áruk költsége erre az értékesítésre 1 200 USD (120 darab x 10 USD/egység).

A január 20-i második értékesítésnél a COGS-t a következőképpen kell kiszámítani:

– A legrégebbi készlet bekerülési értéke 12 $/egység (január 5-én vásárolták).

– A vállalat 150 darabot értékesített, így az eladott áruk költsége erre az értékesítésre 1800 dollár (150 darab x 12 dollár/egység).

A teljes költségráfordítás január hónapra a FIFO módszer alkalmazásával 3000 dollár (1200 + 1800 dollár).

Hogyan használja a FIFO módszer példáját?

A FIFO (First-In, First-Out) módszer egy gyakori készletnyilvántartási módszer, amely feltételezi, hogy az elsőként vásárolt vagy előállított tételek az elsőként eladott vagy felhasznált tételek. Ezt a módszert általában a készletek és az eladott áruk költségének (COGS) kezelésére használják különböző iparágakban, többek között a kiskereskedelemben, a gyártásban és a forgalmazásban.

A FIFO módszer használatához nyomon kell követnie a készletszinteket és a vásárolt vagy előállított áruk költségét. Íme egy példa a FIFO módszer használatára:

Tegyük fel, hogy egy kis kiskereskedelmi üzletet üzemeltet, amely pólókat árul. Január 1-jén 100 pólót vásárol 100 darabot darabonként 5 dollárért, február 1-jén pedig 100 darabot darabonként 6 dollárért. Március hónapban 150 pólót ad el.

A FIFO-módszerrel történő COGS-számításhoz először azt kell feltételeznie, hogy az első 100 eladott póló a január 1-jén vásárolt pólók, a fennmaradó 50 eladott póló pedig a február 1-jén vásárolt pólók. A január 1-jén vásárolt 100 póló COGS értéke 500 $ (100 póló x 5 $ darabonként), a február 1-jén vásárolt 50 póló COGS értéke pedig 300 $ (50 póló x 6 $ darabonként).

Ezért a márciusban eladott 150 póló teljes COGS-e 800 $ (500 $ + 300 $). Ezt az összeget levonja a teljes árbevételből, hogy kiszámítsa a hónap bruttó nyereségét.

Összességében a FIFO-módszer segít a vállalkozásoknak abban, hogy hatékonyan kezeljék készleteiket és az eladott áruk költségét, világos képet adva pénzügyi teljesítményükről és segítve a döntéshozatalt.