Üzlettulajdonosként Ön is tudja, hogy a sérült készlet sajnálatos valóság. A szállítás során bekövetkező váratlan balesetektől kezdve a vevői kezelésből eredő kopásig a sérült készlet jelentős pénzügyi terhet jelenthet vállalkozása számára. Van azonban egy jó oldala is: a sérült készletek leírása a C-tervben segíthet ellensúlyozni e költségek egy részét.
A sérült készlet leírásának megkezdéséhez először meg kell határoznia a kár mértékét. Használható még a termék? Megjavítható-e? Ha a válasz igen, akkor nem írhatja le a terméket veszteségként. Ehelyett a javítás költségét üzleti költségként kell feltüntetnie a C-tervben. Ha azonban a termék javíthatatlan vagy használhatatlan, akkor a C-tervben veszteségként leírhatja.
Alapvető fontosságú, hogy pontos nyilvántartást vezessen a sérült készletekről, beleértve a sérülés dátumát, a sérülés okát és a termék eredeti árát. Ezek a feljegyzések kritikus fontosságúak lesznek, amikor eljön az ideje az adóbevallás benyújtásának és a veszteségnek a C-listán való bejelentésének.
A veszteség összegének meghatározásakor a károsodott leltárkészlet bekerülési értéke vagy piaci értéke közül az alacsonyabbat kell alapul vennie. A bekerülési érték arra az összegre vonatkozik, amelyet eredetileg fizetett a tárgyért, míg a piaci érték az az összeg, amelyet akkor kapna, ha a tárgyat jelenlegi állapotában értékesítené. Ha például egy tárgyat 50 dollárért vásárolt, és a sérülés miatt most 30 dollárt ér, akkor csak 30 dollárt írhat le a C-listán.
Végezetül fontos megjegyezni, hogy a sérült készletek veszteségként való leírása a C-listán nem jelenti azt, hogy visszatérítést kap a kormánytól. Ehelyett csökkenti az adóköteles jövedelmét, ami alacsonyabb adószámlát eredményez.
Összefoglalva, a sérült készletek leírása a C ütemtervben hasznos módja lehet a vállalkozók számára, hogy ellensúlyozzák a sérült készletekkel kapcsolatos költségek egy részét. A kár pontos dokumentálásával, a veszteség összegének meghatározásával és a veszteség leírására vonatkozó szabályok megértésével maximalizálhatja vállalkozása hatékonyságát és minimalizálhatja pénzügyi terheit.
Igen, a sérült leltár általában üzleti költségként levonható az adóból, de a konkrét szabályok és korlátozások országonként és a leltár típusától függően változhatnak. Az Egyesült Államokban például a vállalkozások általában levonásba helyezhetik a sérült vagy elavult, eladni vagy felhasználni nem tudott készletek költségeit, feltéve, hogy a készlet már szerepel a vállalkozás leltárszámláján, és a veszteség nem lopás vagy szándékos megsemmisítés miatt következett be. A levonást a vállalkozás adóbevallásában általában az eladott áruk költségének (COGS) levonásaként érvényesítik, ami csökkenti az adóköteles jövedelem összegét, és csökkentheti a vállalkozás adókötelezettségét. A levonás igénybevételének azonban lehetnek bizonyos korlátai és követelményei, mint például a pontos leltárnyilvántartás vezetése és a leltárértékelés meghatározott módszereinek követése. Javasoljuk, hogy a vállalkozások konzultáljanak adószakértővel vagy könyvelővel a sérült készletekkel kapcsolatos költségek levonására vonatkozó konkrét útmutatásért.
Igen, a sérült árut le lehet írni üzleti költségként. A sérült áru leírása azt jelenti, hogy a sérült termékek költségét levonja vállalkozása adóköteles jövedelméből. Vannak azonban bizonyos szabályok és előírások, amelyeket be kell tartania a sérült áruk leírásakor.
Először is, megfelelő dokumentációval kell rendelkeznie a sérült áruról, beleértve a nyugtákat, számlákat és egyéb nyilvántartásokat, amelyek a sérült termékek költségét mutatják. Bizonyítékkal is rendelkeznie kell arról, hogy a kár véletlen vagy elkerülhetetlen volt, például fényképekkel vagy az alkalmazottai által készített jelentésekkel.
Másodszor, meg kell határoznia a sérült áru értékét. Ezt úgy lehet megtenni, hogy a sérült termékek eredeti árából levonja a sérült termékek mentési értékét. A megmentési érték az az összeg, amelyet a sérült termékek vagy azok alkatrészeinek eladásával vissza tud szerezni. Az is előfordulhat, hogy konzultálnia kell egy könyvelővel vagy adószakértővel, hogy meghatározza a sérült áru leírásának megfelelő módját.
Végül fontos megjegyezni, hogy a sérült áruk leírása hatással lehet a pénzügyi kimutatásaira és adóbevallására. Ez hatással lehet a készletértékre, az eladott áruk költségére és az általános nyereségességre. Ezért ajánlott szakmai tanácsot kérni, mielőtt a sérült árut üzleti költségként leírná.
A sérült készletre vonatkozó naplóbejegyzés a sérülés okától és a vállalkozás által alkalmazott számviteli módszertől függ. A sérült készletek könyvelésére két általános módszer létezik: a közvetlen leírás és az értékhelyesbítés módszere.
1. Közvetlen leírási módszer: Ezt a módszert jellemzően kis mennyiségű sérült készlet esetén alkalmazzák. A naplóbejegyzés a következő:
Terhelés:
A sérült készletek vesztesége számla egy költségszámla, amelyet a sérült készletből származó veszteség rögzítésére használnak.
2. Értékhelyesbítés módszere: Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a sérült készlet összege jelentős. A naplóbejegyzés a következő:
Terhelés:
Hitel: Készlet
A kétes számlák értékhelyesbítése számla egy ellenérték számla, amelyet a Készlet számla értékének csökkentésére használnak. Ez a módszer lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy megbecsüljék az előforduló sérült készletek összegét, és erre tartalékot képezzenek.
Fontos megjegyezni, hogy a vállalkozásoknak a pontos pénzügyi kimutatások biztosítása érdekében a sérült készleteket a felfedezésük után azonnal rögzíteniük kell. Ezenkívül a vállalkozásoknak rendelkezniük kell a sérült készletek kezelésére vonatkozó szabályzattal a veszteségek minimalizálása és a megfelelő dokumentáció biztosítása érdekében.