Vállalkozástulajdonosként vagy pénzügyi vezetőként alapvető fontosságú, hogy megértse a számlakövetelések tartaléka és a követelésekre képzett céltartalék közötti különbséget. Bár ezeket a kifejezéseket gyakran felváltva használják, két különböző számviteli gyakorlatra utalnak, amelyek jelentős hatással vannak vállalkozása pénzügyi egészségére.
A számlakövetelési tartalék, más néven a kétes követelésekre képzett értékvesztés egy olyan tartalékszámla, amelyet annak a lehetőségnek az elszámolására hoznak létre, hogy egyes ügyfelei esetleg nem fizetik ki a kintlévőségeket. Ezt a tartalékot a teljes követelésállomány százalékában számítják ki, és a múltbeli adatokon, valamint a vállalat hitelezési politikáján alapul. A számlakövetelési tartalék olyan elővigyázatossági intézkedés, amely segít biztosítani, hogy vállalkozása elegendő pénzeszközzel rendelkezzen a kifizetetlen számlákból eredő esetleges veszteségek fedezésére.
Másfelől a behajthatatlan követelésekre képzett céltartalék egy olyan kiadás, amelyet akkor számolnak el, amikor egy ügyfél kintlévő számlája behajthatatlanná válik. Ez a kiadás az eredménykimutatásban jelenik meg, és csökkenti a vállalat nettó nyereségét. A behajthatatlan követelésekre képzett céltartalék a behajthatatlan számlák tényleges összegén alapul, és akkor kerül elszámolásra, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a vevő nem lesz képes fizetni.
Fontos megjegyezni, hogy a követeléstartalék és a céltartalék nem zárják ki egymást. Valójában együttesen működnek, hogy pontosabb képet adjanak a vállalat pénzügyi helyzetéről. A követeléstartalék egy proaktív intézkedés, amely segít megelőzni, hogy a rossz követelések egyáltalán keletkezzenek, míg a követelésekre képzett céltartalék az elkerülhetetlen veszteségeket számolja el.
Ahhoz, hogy hatékonyan kezelje vállalkozása pénzügyi egészségét, egyensúlyt kell teremtenie a számlakövetelések tartaléka és a követelésekre képzett céltartalék között. Ha a számlakövetelési tartalék túl magas, az negatív hatással lehet a pénzforgalomra, míg az alacsony számlakövetelési tartalék kiszolgáltatottá teheti Önt a rossz követelésekkel szemben. Hasonlóképpen, ha a követelésekre képzett céltartalék túl magas, az csökkentheti a nettó jövedelmet, míg az alacsony céltartalék pontatlan pénzügyi kimutatásokat eredményezhet.
Összefoglalva, a követeléstartalék és a behajthatatlan követelésekre képzett céltartalék közötti különbség megértése kritikus fontosságú a vállalkozása pénzügyi egészségének kezelése szempontjából. A megfelelő számlakövetelés-tartalék képzésével és a behajthatatlan követelésekre képzett céltartalék pontos nyilvántartásával biztosíthatja, hogy cége elegendő pénzeszközzel rendelkezzen a kifizetetlen számlákból eredő esetleges veszteségek fedezésére, miközben pontos pénzügyi kimutatásokat is készíthet.
A követeléstartalék egy olyan céltartalék, amelyet a vállalat a tartozásukat nem fizető ügyfelekből eredő esetleges veszteségek fedezésére képez. Ez a tartalék a rossz követelések elleni biztosítékként szolgál, és általában a teljes követelésállomány százalékában kerül kiszámításra.
A követelésekre képzett tartalék fontos számviteli fogalom, mert segít biztosítani, hogy a vállalat pénzügyi kimutatásai pontosan tükrözzék a valós pénzügyi helyzetét. Azáltal, hogy a vállalat elkülönít forrásokat a potenciális rossz követelések fedezésére, pontosabb képet tud nyújtani eszközeiről és kötelezettségeiről.
A tartalékot általában különböző tényezők alapján számítják ki, beleértve a múltbeli fizetési szokásokat, a gazdasági feltételeket és a vállalat ügyfeleinek hitelképességét. Miután a tartalékot megállapították, azt idővel kiigazítják e tényezők változásai alapján.
Összességében a követelésekre képzett tartalék fontos eszköz a vállalatok számára a pénzforgalom kezelésében és a lehetséges veszteségek elleni védelemben. A rossz követelések fedezésére elkülönített pénzeszközökkel a vállalatok jobban tudják kezelni kockázataikat, és biztosítani tudják, hogy pénzügyi kimutatásaik pontosak és megbízhatóak legyenek.
A kintlévőségek (AR) azt a pénzösszeget jelentik, amellyel egy vállalkozás tartozik a vevőinek a hitelre eladott árukért vagy szolgáltatásokért. A kétes követelésekre képzett céltartalék (PDD) ezzel szemben egy olyan könyvelési tétel, amelyet a vállalatok annak a lehetőségnek az elszámolására készítenek, hogy egyes ügyfeleik esetleg nem fizetik ki a fennálló tartozásaikat.
A követelések és a kétes követelésekre képzett céltartalék közötti kapcsolat az, hogy az utóbbi az előbbi ellenszámlája. Más szóval, a PDD-t levonják a mérlegben az AR-ből, hogy megkapják az AR nettó realizálható értékét (NRV).
A PDD célja, hogy becslést adjon arról a pénzösszegről, amelyet a vállalat esetleg nem tud beszedni a vevőitől. Ez a vevők hitelképességének értékelésén, a behajthatatlan követelésekre vonatkozó múltbeli adatokon és az iparágat vagy a piacot érintő gazdasági feltételeken alapul. Minél magasabb a PDD, annál alacsonyabb az AR NRV értéke, és annál alacsonyabb az a pénzösszeg, amelyet a vállalat várhatóan be tud szedni a vevőitől.
A kétes követelésekre képzett céltartalékot általában a teljes követelésállomány százalékában számítják ki. A százalékos arány vállalatonként változik, a korábbi rossz követelésekkel kapcsolatos tapasztalatoktól és egyéb tényezőktől függően. A céltartalékot ezután időszakonként kiigazítják az ügyfelek hitelképességében bekövetkezett változások, a gazdasági feltételek és egyéb olyan tényezők alapján, amelyek befolyásolhatják a kintlévőségek behajtásának valószínűségét.
Összefoglalva, a követelések és a kétes követelésekre képzett céltartalék közötti kapcsolat az, hogy az utóbbi egy ellenszámla az előbbivel szemben, amelyet arra használnak, hogy megbecsüljék azt a pénzösszeget, amelyet a vállalat esetleg nem tud beszedni a vevőitől. A céltartalékot időszakonként kiigazítják az ügyfelek hitelképességében bekövetkezett változások, a gazdasági feltételek és egyéb olyan tényezők alapján, amelyek befolyásolhatják a kintlévőségek behajtásának valószínűségét.