Üzlettulajdonosként fontos tudni, hogy milyen kiadásokat lehet aktiválni a pénzügyi lehetőségek maximalizálása érdekében. A kiadások tőkésítése azt jelenti, hogy a kiadások költségeit hosszabb időszakra oszthatja el, ahelyett, hogy a teljes költséget egy időszakban könyvelné el. Ez előnyös lehet azon vállalkozások számára, amelyeknek olyan nagy kiadásaik vannak, amelyek egyébként rövid távon ártanának a pénzügyi kimutatásaiknak. Nem minden költség aktiválható azonban. Íme néhány olyan kiadás, amely aktiválható és nem aktiválható:
1. Ingatlanok, gépek és berendezések (PP&E) – Amikor nagyméretű, tárgyi eszközöket, például földterületet, épületeket, gépeket és járműveket vásárol, aktiválhatja ezen eszközök költségét. Ez azt jelenti, hogy ezen eszközök költségét eloszthatja azok hasznos élettartama alatt. Ha például vásárol egy 100 000 dolláros gépet, amelynek hasznos élettartama 10 év, akkor 10 éven keresztül minden évben 10 000 dollárt aktiválhat a költségből.
2. Szoftverfejlesztési költségek – Ha vállalkozása belső használatra vagy vevőknek történő értékesítésre fejleszt szoftvert, akkor a szoftver fejlesztésével kapcsolatos költségeket aktiválhatja. Ide tartoznak az olyan költségek, mint a bérek, az általános költségek és a szoftver fejlesztéséhez közvetlenül kapcsolódó egyéb költségek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a képzéssel, karbantartással és frissítésekkel kapcsolatos költségek nem aktiválhatók, azokat a felmerülésük időszakában kell költségként elszámolni.
3. Kutatási és fejlesztési (K+F) költségek – Ha a vállalkozásának új termékek kifejlesztésével vagy meglévő termékek javításával kapcsolatos költségei merülnek fel, ezeket a költségeket aktiválhatja. Ide tartoznak az olyan költségek, mint a bérek, az általános költségek és a kutatáshoz és fejlesztéshez közvetlenül kapcsolódó egyéb költségek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a piackutatással, reklámmal és promóciókkal kapcsolatos költségek nem aktiválhatók, azokat a felmerülésük időszakában kell költségként elszámolni.
1. Általános és adminisztratív (G&A) költségek – Ezek a költségek általában általános költségnek minősülnek, és nem aktiválhatók. Az általános és adminisztratív költségek közé tartoznak például a nem termelő alkalmazottak fizetése, a bérleti díj és a közüzemi költségek. Ezeket a költségeket a felmerülésük időszakában kell költségként elszámolni.
2. Kamatköltségek – A kamatköltségek nem aktiválhatók. Ez a költség akkor merül fel, amikor a vállalkozás kölcsönt vesz fel, és a felmerülés időszakában kell költségként elszámolni.
3. Indítási költségek – Bár az indítási költségek idővel levonhatók, nem aktiválhatók. Ezek a költségek magukban foglalják az olyan kiadásokat, mint a jogi díjak, a tanácsadási díjak és a marketingköltségek, amelyek a vállalkozás működésének megkezdése előtt merülnek fel.
Összefoglalva, annak ismerete, hogy mely költségek aktiválhatók és melyek nem aktiválhatók, fontos a pénzügyi lehetőségeik maximalizálására törekvő vállalkozók számára. A költségek aktiválása előnyös lehet a nagy, tárgyi eszközökkel rendelkező vállalkozások számára, illetve azok számára, amelyek szoftvert fejlesztenek vagy kutatási és fejlesztési költségek merülnek fel. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden költség aktiválható, és az olyan kiadásokat, mint az általános és adminisztratív költségek, a kamatkiadások és az indítási költségek, a felmerülésük időszakában kell költségként elszámolni.
Számos olyan kiadás van, amely nem aktiválható, ami azt jelenti, hogy nem adható hozzá egy eszköz bekerülési értékéhez és nem írható le idővel. Ezek a költségek jellemzően működési költségnek minősülnek, és a felmerülésük évében kerülnek levonásra. Néhány példa az aktiválhatatlan költségekre:
1. Általános és adminisztratív költségek: Ezek a költségek a vállalkozás napi működéséhez kapcsolódnak, és olyan tételeket foglalnak magukban, mint a fizetések, bérleti díjak, közüzemi szolgáltatások és irodaszerek. Ezek a költségek nem kapcsolódnak közvetlenül valamely eszköz beszerzéséhez vagy fejlesztéséhez, és nem aktiválhatók.
2. Kutatási és fejlesztési kiadások: Ezek a kiadások új termékek kifejlesztése vagy a meglévők javítása érdekében merülnek fel. Mivel ezek a költségek nem kapcsolódnak közvetlenül egy eszköz beszerzéséhez vagy javításához, nem aktiválhatók.
3. Reklám- és marketingköltségek: Ezek a kiadások a vállalkozás vagy annak termékeinek népszerűsítésére merülnek fel. Bár a reklám és a marketing növelheti a vállalkozás vagy termékeinek értékét, ezek nem aktiválhatók, mivel nem kapcsolódnak közvetlenül egy eszköz beszerzéséhez vagy javításához.
4. Kamatköltségek: A kamatköltségek a hitelfelvételhez kapcsolódnak, és nem aktiválhatók, mert nem kapcsolódnak egy eszköz megszerzéséhez vagy javításához.
5. Jövedelemadók: A jövedelemadók nem kapcsolódnak közvetlenül valamely eszköz beszerzéséhez vagy javításához, és nem aktiválhatók.
Összefoglalva, nem aktiválhatók azok a költségek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül egy eszköz beszerzéséhez vagy javításához. Ezeket a költségeket jellemzően abban az évben vonják le, amikor felmerülnek, mint működési költségeket.
Amikor arról kell dönteni, hogy aktiválni vagy költségként elszámolni kell-e valamit, fontos megérteni a kettő közötti különbséget. Az aktiválás azt jelenti, hogy egy kiadást eszközként rögzítünk a mérlegben, ahol az idő múlásával fokozatosan értékcsökken. Ezzel szemben a költségként való elszámolás azt jelenti, hogy egy kiadást költségként rögzítünk az eredménykimutatásban, ami azonnal csökkenti a nyereséget.
Általában két fő tényező határozza meg, hogy egy kiadást aktiválni vagy költségként elszámolni kell-e: a kiadás nagysága és a beszerzett eszköz várható hasznos élettartama.
Ha egy kiadás viszonylag kicsi, és nem lesz jelentős hatása a vállalat pénzügyi kimutatásaira, akkor lehet, hogy több értelme van egyszerűen költségként elszámolni. Például, ha egy vállalat néhány irodaszer beszerzése vagy egy kisebb javítás kifizetése esetén valószínűleg érdemes ezeket a költségeket költségként elszámolni.
Másrészt, ha egy kiadás nagy összegű, és jelentős hatással lesz a vállalat pénzügyi kimutatásaira, akkor célszerűbb lehet aktiválni. Ez különösen akkor igaz, ha a kiadás egy olyan hosszú távú eszközre vonatkozik, amely több éven keresztül értéket fog teremteni a vállalat számára. Például, ha egy vállalat 50 000 dollárt költ egy új kiszállító teherautó megvásárlására, akkor valószínűleg érdemes aktiválni ezt a költséget, és a teherautó várható hasznos élettartama alatt leírni.
A kiadás nagysága mellett a megvásárolt eszköz várható hasznos élettartama is fontos tényező annak eldöntésében, hogy aktiválni vagy költségként elszámolni kell-e azt. Ha egy eszköz várhatóan sok éven keresztül értéket biztosít a vállalat számára, akkor érdemes a költséget aktiválni, és a várható hasznos élettartam alatt leírni. Másrészt, ha egy eszköz várhatóan csak rövid ideig nyújt értéket, akkor a költséget célszerűbb lehet költségként elszámolni.
Végső soron az egyes helyzetek sajátos körülményeitől függ, hogy egy kiadást aktiváljanak vagy költségként számolják el. Fontos, hogy konzultáljon egy képzett könyvelővel vagy pénzügyi szakemberrel annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő számviteli kezelést alkalmazzák.