Kisvállalkozóként a termékek megfelelő árrésének meghatározása elengedhetetlen a sikerhez. A tisztességes kiskereskedelmi ár meghatározása, amely fedezi a költségeket, ugyanakkor vonzó a vásárlók számára, egyensúlyozással jár. Ez különösen igaz az ingekre, amelyek sokféle stílusban, anyagból és árfekvésben kaphatók. Íme néhány tényező, amelyet figyelembe kell vennie egy ing megfelelő árrésének meghatározásakor.
Először is, számítsa ki az eladott áruk költségét (COGS). Ez magában foglalja az anyagköltséget, a gyártási és szállítási költségeket. Ahhoz, hogy nyereséget érjen el, fel kell emelnie az ing nagykereskedelmi árát, hogy fedezze ezeket a költségeket. A legtöbb kiskereskedelmi vállalkozás 50%-os árrést céloz meg, ami a nagykereskedelmi ár megduplázását jelenti. Például, ha egy póló önköltségi költsége 10 dollár, akkor a nagykereskedelmi ár 20 dollár, a kiskereskedelmi ár pedig 40 dollár lenne.
A választott felár százalékos aránya azonban számos tényezőtől függ, például a célpiacától, a versenytársaktól és a márka pozicionálásától. Ha csúcskategóriás luxusingeket árul, akkor megengedheti magának, hogy magasabb árat szabjon meg, mert a vásárlói hajlandóak felárat fizetni a minőségért és az exkluzivitásért. Ha viszont olcsó ingeket árul, akkor alacsonyan kell tartania a felárat, hogy versenyképes maradjon.
Egy másik figyelembe veendő tényező a rezsiköltségek. Ezek közé tartozik a bérleti díj, a közüzemi díjak, a fizetések és egyéb olyan költségek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az ing előállítási költségeihez. Ahhoz, hogy fedezze ezeket a költségeket, hozzá kell adnia egy bizonyos százalékot a felárhoz. Az általános ökölszabály szerint a rezsiköltségek fedezésére 20%-ot kell hozzáadni az önköltséghez. Például, ha a COGS 10 dollár, akkor a felár 24 dollár (10 dollár x 2 + 20%).
Végül vegye figyelembe a haszonkulcsát. Bár csábító lehet, hogy a lehető legmagasabbra emelje az árakat, a haszonkulcsot és a vásárlói keresletet egyensúlyba kell hoznia. Ha az árai túl magasak, a vásárlók az olcsóbb alternatívákat választhatják. Másrészt, ha az árai túl alacsonyak, előfordulhat, hogy nem termel annyi nyereséget, hogy fenn tudja tartani vállalkozását. Az ingek esetében a jó haszonkulcs 30-40% körül van, a célpiactól és a versenytől függően.
Összefoglalva, egy ing tisztességes kiskereskedelmi árának meghatározása számos tényező gondos mérlegelését igényli, beleértve a COGS-t, a rezsiköltségeket, a célpiacot, a versenyt és a haszonkulcsot. Ha megtalálja a megfelelő egyensúlyt e tényezők között, olyan felárat határozhat meg, amely fedezi a költségeit, ugyanakkor vonzó a vásárlók számára.
Az, hogy mekkora haszonkulccsal kell felárat számítania a ruháira, több tényezőtől függ, többek között az anyagköltségektől, a munkadíjtól, a rezsiköltségektől és a kívánt haszonkulcstól.
A haszonkulcs meghatározásához kezdje az egyes cikkek előállítási költségeinek kiszámításával. Ez magában foglalja az anyagköltségeket (pl. szövet, gombok, cipzárak stb.), a munkadíjakat (beleértve a saját munkaidejét és a felvett munkaerőt), valamint a rezsiköltségeket (pl. bérleti díj, közüzemi díjak és berendezések).
Amint megvan a teljes előállítási költség, hozzáadhat egy felárat az eladási ár meghatározásához. A ruházati cikkek esetében az általános árrés 50% körüli, ami azt jelenti, hogy a terméket kétszer annyiért adod el, mint amennyibe az előállítása került. A piaci kereslet, a verseny és egyéb tényezők alapján azonban szükség lehet a felár kiigazítására.
A haszonkulcs meghatározásakor a haszonkulcsot is figyelembe kell vennie. A haszonkulcs az a pénzösszeg, amelyet minden egyes terméken megkeres, miután minden költséget kifizettek. Ez az Ön üzleti céljaitól függően változhat, de a kisvállalkozások tipikus haszonkulcsa 10-20% körül van.
Végső soron az árrésnek lehetővé kell tennie, hogy fedezze a költségeket, nyereséget termeljen, és versenyképes maradjon a piacon. Fontos, hogy rendszeresen felülvizsgálja árképzési stratégiáját, és szükség szerint módosítsa árrését, hogy vállalkozása nyereséges maradjon.
Egy póló haszonkulcsa számos tényezőtől, például az előállítási költségektől, az áraktól, amelyen az inget eladja, és a piaci verseny szintjétől függően nagymértékben változhat. Általában ajánlott legalább 50%-os haszonkulcsra törekedni minden egyes pólón, bár ez a fenti tényezők függvényében felfelé vagy lefelé változhat.
A haszonkulcs kiszámításához először meg kell határoznia az egyes pólók előállítási költségeit, beleértve az olyan dolgokat, mint az anyagok, a munkaerő és a rezsiköltségek. Ha megvan ez a számadat, olyan árat határozhatsz meg, amely fedezi a költségeket, és elegendő nyereséget biztosít ahhoz, hogy megérje.
Például, ha minden egyes póló előállítása 10 dollárba kerül, és 50%-os haszonkulcsot akarsz elérni, akkor minden egyes pólót legalább 15 dollárért kell eladnod. Ez pólónként 5 dollár nyereséget jelentene, vagyis az előállítási költség 50%-át.
Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a túl magas árképzés kevesebb eladást is eredményezhet, míg a túl alacsony árképzés felemésztheti a haszonkulcsot. Mindig érdemes piackutatást és versenyelemzést végezni az ingek optimális árának meghatározásához.
A válasz arra a kérdésre, hogy a 100%-os felár túl sok-e, számos tényezőtől függ, például a termék típusától, a piaci kereslettől és a versenytől. A 100%-os felár azt jelenti, hogy az eladó megduplázza a termék költségét az eladási ár meghatározásához.
Egyes iparágakban, például a kiskereskedelemben a 100%-os árrés ésszerűnek és bevett gyakorlatnak tekinthető. Például egy ruházati üzlet 20 dollárért vásárolhat egy inget, és 40 dollárért adhatja el, ami 100%-os felárat jelent. Ezt a felárat a rezsiköltségek, például a bérleti díj, a közüzemi díjak és a személyzet fizetésének fedezésére, valamint a nyereség elérésére használják.
Másrészről viszont olyan iparágakban, ahol erős a verseny vagy nagy a piaci kereslet, a 100%-os felár túlzott mértékű lehet. Például az elektronikai iparban, ahol az árak a technológiai fejlődés és a verseny miatt gyorsan változnak, a 100%-os árrés túl magas lehet. A fogyasztók hozzáférnek az árösszehasonlító eszközökhöz, és ha egy eladó magas árrést számít fel, dönthetnek úgy, hogy a terméket egy alacsonyabb árat kínáló versenytárstól vásárolják meg.
Végső soron a 100%-os árrés elfogadhatósága a termék és az értékesítés piacának sajátos körülményeitől függ. Annak meghatározásához, hogy a 100%-os felár túl magas-e, olyan tényezőket kell figyelembe venni, mint a termelési költségek, a verseny és a fogyasztói kereslet.