Profit maximalizálása: Hogyan határozzuk meg a felárat önköltségi árképzés esetén


Ha Ön vállalkozást vezet, már tudja, hogy a termékek vagy szolgáltatások árazása az egyik legfontosabb döntés, amelyet meg kell hoznia. A költségtöbblet-árképzés egy népszerű árképzési stratégia, amelynek során a termék költségéhez egy felárszázalékot ad hozzá a termék eladási árának meghatározásához. De hogyan határozza meg a felár százalékát? Ebben a cikkben néhány hasznos tippet fogunk megvitatni, amelyek segítenek meghatározni a felárat a költségtöbblet-árképzésnél.

Kezdje a költséggel

A felárszázalék meghatározásának első lépése a termék vagy szolgáltatás költségének kiszámítása. Ez magában foglalja a termék vagy szolgáltatás előállításával vagy nyújtásával kapcsolatos összes közvetlen és közvetett költséget. A közvetlen költségek közé tartoznak az anyagok, a munkaerő és a termeléshez közvetlenül kapcsolódó egyéb költségek. A közvetett költségek közé tartoznak a bérleti díjak, közüzemi díjak, biztosítások és egyéb, a termeléshez közvetlenül nem kapcsolódó költségek.

A kívánt haszonkulcs meghatározása

A következő lépés a kívánt haszonkulcs meghatározása. Ez az a nyereség összege, amelyet minden egyes eladáson szeretne elérni. A haszonkulcsot az eladási ár százalékában számítják ki. Például, ha 20%-os haszonkulcsot szeretne elérni, és az eladási ár 100 $, a nyereség 20 $ lenne.

Számítsa ki a haszonkulcs százalékát

Miután kiszámította a költségeket és meghatározta a kívánt haszonkulcsot, kiszámíthatja a haszonkulcs százalékát. A felárszázalék a költségnek az a százaléka, amelyet a kívánt haszonkulcs elérése érdekében hozzáad az eladási árhoz. Például, ha a költség 50 $, és 20%-os haszonkulcsot szeretne elérni, akkor a felár százalékos aránya 40%.

A haszonkulcs százalékának kiigazítása

Fontos megjegyezni, hogy a haszonkulcs százalékát a piaci feltételek, a verseny és egyéb tényezők alapján ki kell igazítani. Ha a versenytársak hasonló terméket alacsonyabb áron árulnak, előfordulhat, hogy csökkentenie kell a felár százalékát, hogy versenyképes maradjon. Másrészt, ha olyan egyedi termékkel vagy szolgáltatással rendelkezik, amelyet senki más nem kínál, növelheti a felár százalékát.

Összefoglalva, a költségtöbblet-árképzés egy népszerű árképzési stratégia, amely segíthet Önnek meghatározni termékei vagy szolgáltatásai eladási árát. A felárszázalék meghatározásához a költségekből kell kiindulnia, meg kell határoznia a kívánt haszonkulcsot, és ki kell számolnia a felárszázalékot. Ne felejtse el kiigazítani a felárszázalékot a piaci feltételek és egyéb tényezők alapján. Ha ezeket a tippeket követi, maximalizálhatja nyereségét, és biztosíthatja vállalkozása hosszú távú sikerét.

FAQ
Költség plusz árrés vagy haszonkulcs?

A „költség plusz árrés” és az „árrés” kifejezéseket gyakran felváltva használják az üzleti életben, de különböző jelentésük és jelentésük van.

A „költség plusz árrés” egy olyan árképzési stratégia, amelynek lényege, hogy a termék vagy szolgáltatás költségéhez egy előre meghatározott százalékot hozzáadnak az eladási ár eléréséhez. Például, ha egy termék előállítási költsége 50 $, és 20%-os felárat alkalmaznak, az eladási ár 60 $ (50 $ + 10 $) lesz.

Másrészt az „árrés” a bevételnek azt a százalékát jelenti, amely az eladott áruk költségének levonása után megmarad. Ez a jövedelmezőség mérőszáma, és azt jelzi, hogy minden egyes dollár bevételből mennyi a nyereség. Például, ha egy terméket 60 dollárért adnak el, és 50 dollárba kerül az előállítása, az árrés 16,7% (10$/60$).

Bár a költség plusz árrés és az árrés összefügg, különböző célokat szolgálnak. A költség plusz árrés a termék vagy szolgáltatás eladási árának meghatározására szolgál, míg az árrés a vállalkozás nyereségességének mérésére.

Az üzleti tervezés és stratégia szempontjából mind a költség plusz árrés, mind az árrés fontos fogalmak, amelyeket figyelembe kell venni. Az árak meghatározásakor fontos figyelembe venni az eladott áruk költségét, valamint az olyan további költségeket, mint a munkaerő, az általános költségek és a marketing. A költség plusz felár stratégia biztosíthatja, hogy ezek a költségek fedezve legyenek, és nyereséget termeljenek. Az árrés figyelemmel kísérése azonban kulcsfontosságú annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozás összességében nyereséges legyen, és hogy a költségek ne emelkedjenek a fenntartható mértéket meghaladó mértékben.

Mi a költség plusz felár transzferárképzés?

A költség plusz feláras transzferárazás a vállalat különböző részlegei vagy leányvállalatai között átadott áruk vagy szolgáltatások árának meghatározására szolgáló módszer. Ennél a módszernél az értékesítő részleg a termék előállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának költségeihez egy felárat ad hozzá, amelyet aztán a vevő részlegre terhelnek.

A költség plusz felár transzferár módszert gyakran alkalmazzák, ha egy multinacionális vállalaton belül nagymértékben vannak vállalatközi tranzakciók. Ez a módszer lehetővé teszi a vállalat számára annak biztosítását, hogy minden egyes részleg vagy leányvállalat méltányos kompenzációt kapjon a nyújtott árukért vagy szolgáltatásokért, miközben biztosítja, hogy a vállalat egésze képes legyen fenntartani a nyereségességet.

A termék előállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának költségét általában egy szabványos költségszámítási rendszer segítségével határozzák meg, amely figyelembe veszi a termelés közvetlen költségeit (például a munkaerő és az anyagok), valamint a közvetett költségeket (például az általános és adminisztratív költségeket). A költséghez hozzáadott felár jellemzően az értékesítő részleg által elérni kívánt haszonkulcson alapul, és a piaci feltételek vagy más tényezők alapján módosítható.

A költség plusz feláras transzferár alkalmazásának számos előnye van. Először is, ez egy viszonylag egyszerű és egyértelmű módszer, amelyet a vezetők és más érdekelt felek könnyen megérthetnek. Másodszor, nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot tesz lehetővé a vállalatközi tranzakciókban, mivel mind a költség, mind a felár egyértelműen meghatározott és dokumentált. Végül pedig segít annak biztosításában, hogy az egyes részlegek vagy leányvállalatok méltányos kompenzációt kapjanak a nyújtott árukért vagy szolgáltatásokért, ami elősegítheti a vállalaton belüli együttműködést és kooperációt.