A mobilhálózatokat mobilhálózatoknak is nevezik. Olyan "cellák" alkotják őket, amelyek jellemzően hatszögletű földterületek, a területükön legalább egy adó-vevő cellatorony van, és különféle rádiófrekvenciákat használnak. Ezek a cellák kapcsolódnak egymáshoz és telefonkapcsolókhoz vagy központokhoz. A cellatornyok összekapcsolódnak egymással, hogy továbbítsák a jelcsomagokat - adat-, hang- és szöveges üzenetküldés - és végül ezeket a jeleket olyan mobil eszközökhöz juttassák, mint a telefonok és a vevőként működő táblagépek.
A szolgáltatók sok területen használják egymás tornyait, létrehozva egy komplex webet, amely a lehető legszélesebb hálózati lefedettséget kínálja az előfizetők számára.
:max_bytes(150000):strip_icc()/cellular-antenna-and-palm-trees-534269410-5a0b256f22fa3a0036c08d82-977adb24efbe4bf6b32b0b6d6600481f.jpg)
Corbis / Getty Images
Frekvenciák
Sok hálózati előfizető egyszerre használja a mobilhálózatok frekvenciáit. A cellatorony-helyszínek és a mobil eszközök úgy manipulálják a frekvenciákat, hogy alacsony fogyasztású adókkal tudják szolgáltatásaikat a lehető legkevesebb interferenciával ellátni.
3G, 4G és 5G hálózatok
A mobilhálózatok generációk sorozatán keresztül fejlődtek, amelyek mindegyike jelentős technológiai fejlődést jelent az előző generációkhoz képest. A mobilhálózatok első két generációja először az analóg hangot (1G), majd a digitális hangot (2G) vezette be. A következő generációk támogatták az okostelefonok elterjedését adatkapcsolatok (3G) bevezetésével és az internethez való hozzáférés lehetővé tételével. A 4G szolgáltató hálózatok továbbfejlesztették az adatkapcsolatokat, gyorsabbá és jobb sávszélességet biztosítani képesek például az adatfolyamokhoz.
A legújabb technológia az 5G hálózat, amely még nagyobb sebességet és nagyobb sávszélességet ígér a 4G-hez képest, miközben csökkenti a többi közeli vezeték nélküli eszköz interferenciáját. Ahol a 4G 6 GHz alatti frekvenciákat használ, az újabb 5G hálózatok rövidebb hullámhosszú jeleket használnak, sokkal magasabb frekvenciákkal, a 30 GHz és 300 GHz közötti tartományban. Ezek a frekvenciák nagyobb sávszélességet biztosítanak, és lehetővé teszik a jelek irányítottabbá tételét, ezáltal csökkentve az interferenciát.
A nagyon nagy 5G vezeték nélküli sebesség ígérete lehetőséget nyújt arra, hogy az otthoni hagyományos vezetékes kapcsolatokat, például a kábelt vezeték nélküli hálózattal cserélje ki, ezáltal nagymértékben kibővítve a nagy sebességű internet-hozzáférés elérhetőségét.
Vezető mobilhálózati szolgáltatók
Az egyesült államokbeli mobilszolgáltatók nagysága a kis, regionális vállalatoktól a nagy, a telekommunikáció területén jól ismert vállalatokig terjed, például a Verizon Wireless, az AT&T, a T-Mobile, az US Cellular és a Sprint.
A mobilhálózatok típusai
A nagy mobilszolgáltatók által használt mobil technológiák változóak, és a mobil eszközöket a tervezett szolgáltató és régió technológiájának felhasználására építik. A két fő mobil technológia a globális mobil kommunikációs rendszer, amely egy nemzetközi szabvány, és a Code Division Multiple Access, a Qualcomm tulajdonában. A GSM telefonok nem működnek a CDMA hálózatokon, és fordítva. A Long-Term Evolution a GSM-en alapul, és nagyobb hálózati kapacitást és sebességet kínál.
A Verizon, a Sprint és az US Cellular a CDMA technológiát használja, míg az AT&T, a T-Mobile és a világ többi szolgáltatója a GSM-t használja. A GSM a világ legelterjedtebb mobil hálózati technológiája.
GSM és CDMA mobilhálózatok
A jel vétele, a hívás minősége és a sebesség sok tényezőtől függ. A felhasználó helye, szolgáltatója és felszereltsége egyaránt szerepet játszik. A GSM és a CDMA minőségében nem sokban különbözik egymástól, de a működésük igen.
Fogyasztói szempontból a GSM kényelmesebb, mert a GSM telefon az ügyfél összes adatait hordozható SIM-kártyán hordozza; telefonváltáshoz az ügyfél egyszerűen kicseréli a SIM-kártyát az új GSM telefonra, és csatlakozik a szolgáltató GSM-hálózatához. A GSM-hálózatnak el kell fogadnia minden GSM-kompatibilis telefont, így a fogyasztóknak meglehetősen nagy szabadságot kell hagyniuk a berendezéssel kapcsolatos döntéseik felett.
A CDMA telefonokat viszont nem lehet olyan könnyen átvinni a szolgáltatók között. A CDMA-szolgáltatók az előfizetőket nem SIM-kártyák, hanem a felvilágosítás alapján azonosítják, és csak jóváhagyott telefonok engedélyezettek a hálózatukon. Egyes CDMA telefonok SIM-kártyákat használnak, de ezek célja az LTE hálózatokhoz való csatlakozás vagy rugalmasság, ha a telefont az Egyesült Államokon kívül használják.
A GSM nem volt elérhető az 1990-es évek közepén, amikor néhány hálózat analógról digitálisra váltott, ezért a CDMA-hoz zárták be magukat - akkoriban ez volt a legfejlettebb mobil hálózati technológia.