Az öt legfontosabb hálózati útválasztási protokoll magyarázata

Több száz különféle hálózati protokoll jött létre a számítógépek és más típusú elektronikus eszközök közötti kommunikáció támogatására. Az úgynevezett útválasztási protokollok a hálózati protokollok családját jelentik, amelyek lehetővé teszik a számítógépes útválasztók számára, hogy kommunikáljanak egymással, és ezzel intelligensen továbbítsák a forgalmat a saját hálózatuk között. Az alábbiakban ismertetett protokollok mindegyike lehetővé teszi az útválasztók és a számítógépes hálózatok ezen kritikus funkcióját.

Hogyan működnek az útválasztási protokollok

Minden hálózati útválasztási protokoll három alapvető funkciót lát el:

1. Felfedezés - azonosítsa a hálózat többi útválasztóját
2. Útvonalkezelés - Kövesse nyomon az összes lehetséges célállomást (hálózati üzenetekhez), néhány adattal együtt, amelyek leírják az egyes útvonalakat
3. Útvonal meghatározása - dinamikus döntéseket hozni az egyes hálózati üzenetek hova küldése érdekében

Néhány útválasztási protokoll (az úgynevezett kapcsolati állapotú protokoll) lehetővé teszi az útválasztó számára, hogy elkészítse és nyomon kövesse a régió összes hálózati kapcsolatának teljes térképét, míg mások (ún. Távolság-vektoros protokollok) lehetővé teszik az útválasztók számára, hogy kevesebb információval dolgozzanak a hálózati területről.

Hős képek / Getty Images

Öt legnépszerűbb útválasztási protokoll

RIP

A kutatók fejlesztettek Routing Information Protocol az 1980-as években kis vagy közepes méretű belső hálózatokon történő használatra, amelyek csatlakoztak a korai internethez. A RIP képes az üzenetek hálózaton keresztüli továbbítására, legfeljebb 15 ugrásra.

A RIP-képes routerek felfedezik a hálózatot úgy, hogy először üzenetet küldenek, amelyek útválasztó táblákat kérnek a szomszédos eszközökről. A RIP-t futtató szomszédos útválasztók a teljes útválasztási táblák visszaküldésével válaszolnak a kérelmezőnek, ekkor a kérelmező egy algoritmust követve egyesíti ezeket a frissítéseket a saját táblájába. Ütemezett időközönként a RIP útválasztók rendszeresen elküldik útválasztó tábláikat a szomszédaiknak, hogy az esetleges változtatások a hálózaton keresztül továbbíthatók legyenek.

A hagyományos RIP csak az IPv4 hálózatokat támogatja, de az újabb RIPng szabvány az IPv6-ot is támogatja. A RIP az 520 vagy az 521 UDP portot (RIPng) használja kommunikációjához. 

OSPF

Először nyissa meg a legrövidebb utat azért hozták létre, hogy túllépje a felülvizsgálati időszak néhány korlátozását, beleértve:

• 15 komlószám korlátozás
• Képtelen a hálózatokat útválasztási hierarchiába szervezni, ami fontos a nagy belső hálózatok kezelhetősége és teljesítménye szempontjából
• A teljes forgalomtáblák ütemezett időközönként történő ismételt küldésével generált jelentős hálózati forgalom megugrása.

Ahogy a neve is sugallja, az OSPF egy nyílt nyilvános szabvány, amelyet széles körben alkalmaznak számos ipari gyártó. Az OSPF-képes routerek felfedezik a hálózatot úgy, hogy azonosító üzeneteket küldenek egymásnak, majd azokat az üzeneteket küldik, amelyek a teljes útválasztási táblázat helyett konkrét útválasztási elemeket rögzítenek. Ez az egyetlen link-state útválasztási protokoll ebben a kategóriában.

EIGRP és IGRP

A Cisco fejlesztette Internet Gateway Routing Protocol a RIP másik alternatívájaként. Az újabb Továbbfejlesztett IGRP (EIGRP) az IGRP-t az 1990-es évektől kezdve elavulttá tette. Az EIGRP támogatja az osztály nélküli IP alhálózatokat, és javítja az útválasztási algoritmusok hatékonyságát a régebbi IGRP-hez képest. Nem támogatja az útválasztási hierarchiákat, mint például a RIP. Eredetileg csak a Cisco család eszközein futtatható saját protokollként hozták létre az EIGRP-t, amelynek célja az OSPF-nél könnyebb konfiguráció és jobb teljesítmény volt. 

IS-IS

A Intermediate System to Intermediate System protokoll hasonlóan működik, mint az OSPF. Míg az OSPF lett a legnépszerűbb választás, az IS-IS továbbra is széles körben használják azokat a szolgáltatókat, akik profitáltak abban, hogy a protokoll könnyebben alkalmazkodik speciális környezetükhöz. Az ebben a kategóriában szereplő többi protokolltól eltérően az IS-IS nem fut az Internet Protocol (IP) felett, és saját címzési sémáját használja. 

BGP és EGP

A Border Gateway Protocol az Internet szabványos külső átjáró protokoll (EGP). A BGP észleli az útválasztási táblák módosításait, és szelektíven közli ezeket a változásokat más útválasztókkal a TCP / IP-n keresztül.

Az internetszolgáltatók általában a BGP-t használják hálózataik egyesítéséhez. Ezenkívül a nagyobb vállalkozások néha a BGP-t is használják több belső hálózat összekapcsolására. A szakemberek a BGP-t tartják a legnagyobb kihívásnak az összes útválasztási protokoll közül, amelyet el kell sajátítaniuk konfigurációs összetettsége miatt.